Bejelentés


Repülős lexikon


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









A németek hatalmas erőkkel készültek a háborúra és a 1940-ben nekik voltak a legmodernebb (de a legdrágább)konstrukciójú gépeik. A világháború vége felé, 44-45-ben ők készítették az első sugárhajtású repülőgépeket. Ezeket a háború utolsó hónapjaiban Japán is gyárthatta licencben. Az emberfeletti termelés megtörte a német gazdaságot, és már nyersanyag sem volt a munka szintentartására. DFS 230 A DFS (Deutsche Forschungsinstitut für Segelflug = Német Vitorlázórepülési Kísérleti Intézet) a harmincas évek során többek között teherszállító és magassági vitorlázógépeket is tervezett. A szokatlan gépek közé tartoztak a teherszállítók, amelyek olyannyira felkeltették a katonák érdeklődését, hogy még a háború kitörése előtt elrendelték az elsőbbségi gyártást. A DFS 230-asokat 1940. május 10-én vetették be először. A gépet súlycsökkentés miatt ledobható kerekekkel látták el, és csúszótalpra érkezett. Vállszárnyas szerkezete kitűnő vitorlázóadottságokkal látta el. Leszállásnál fékernyők és fékrakéták növelték a siklószöget, hogy minél kevesebb leszállóhelyre legyen szükség. A gép max. 15 katonát tudott, felszereléssel együtt szállítani. A típusból több mint ezer darabot gyártottak. TECHNIKAI ADATOK Fegyverzet:1db 7,92 mm-es MG 15 géppuska a pilótafülke fölött, 2db MG 34 géppuska az orrban (leszállás után kivehető) Fesztáv: 21,98 m Hossz: : 11,24 m Magasság: 2,74 m Szárnyfelület: 41,30 m2 Szerkezeti tömeg: 860 kg Max. felszálló tömeg: 2100 kg Max. sebesség: 180 km/h Do 17Z-2 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 4-5 fő Motor: 2 db BMW-Bramo 323P Fafnir, 1000 LE Sebesség: 410 km/h (4000 m-en) Fegyverzet: 6 db 7,92 mm-es Rheinmetall MG 15 géppuska, max. 1000 kg bomba Súly: 5210 kg (üresen); 8837 kg (max.) Csúcsmagasság: 8200 m Hatótávolság: 1500 km (póttankkal) Fesztávolság: 18,02 m Hossz: 15,86 m Magasság: 4,72 m TÖRTÉNETE A karcsú, „repülő ceruza” néven is emlegetett gépet erdetileg a Lufthansa megrendelésére tervezték 1933-ban. A postai és utasszállító célokra szánt modellt visszaküldték a gyárnak, mondván, túl keskeny a törzse, így nem alkalmas utasszállításra. Rövidesen felmerült viszont a hadi célokra való átalakítás lehetősége. Főbb változtatásokként csökkentették a törzs hosszát és immár két vezérsíkos farokrészt alakítottak ki. A gyorsbombázó 1937-ben állt hadrendbe, a következő évben a spanyol polgárháborúban éles bevetéseket is teljesített. A második világháború kitörésekor már inkább a nehezebb bombateher szállításátra is alkalmas változatok, valamint a felderítő mutációk számítottak használhatónak, ám az angliai csata idejére a bombavetők már elavultnak voltak mondhatók. Ezt a tényt támasztja alá igen rossz veszteségi mutatójuk. 1940 végére a bombázókat kivonták a hadrendből, felderítő- és kiképzőgépként viszont még sokáig szolgáltak a Do 17-esek. A típus exportváltozatát nagyobb teljesítményű (1075 LE) DB 601-es motorral szerelték. A Do 215 nevű modellt Svédországba és a Szovjetunióba szállították volna, ám csak az utóbbi ország kapott néhány példányt, a többit a Luftwaffe állította hadrendbe. Később a magyar légierő is kapott 10 használt gépet. Do 217E-2 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 4 fő Motor: 2 db 18 hengeres BMW 801ML, 1580 LE Sebesség: 515 km/h (5200 m-en) Fegyverzet: 1 db 15 mm-es MG 151/15 géppuska, 2 db 13 mm-es MG 131-es géppuska, 3 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska, max. 4000 kg bomba (1500 kg külső bombateherrel) Súly: 8850 kg (üresen); 15.000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 9000 m Hatótávolság: 2800 km (póttankkal) Fesztávolság: 19,00 m Hossz: 18,20 m Magasság: 5,03 m TÖRTÉNETE A Do 17-es bombázó exportváltozatának, a Do 215-ösnek megnagyobbított, valamint megerősített motorú és fegyverzetű változata. Első repülését 1938-ban végezte. Számtalan probléma merült fel a típussal kapcsolatban, ezek korrigálása után 1940-ben kerültek az első altípusok a légierőhöz, de ekkor még csak felderítésre használták, a harci bevetésekre 1941-től került sor. Kiváló bombázónak bizonyult, annál is inkább, mivel alkalmassá tudták tenni irányított siklóbombák és rakéták hordozására. A típus legnagyobb sikere a szövetségesekhez átállt olasz Roma csatahajó elsüllyesztése volt 1943-ban, de egyébként is hatékony eszköz volt a hajók elleni támadások során. A K jelű változatoknál jelentősebb módosításokat vezettek be, többek között újratervezték a törzs elejét. Kísérleteket végeztek zuhanóbombázóként való felhasználással is. Erre a feladatra alkalmatlannak bizonyult, annál inkább bevált éjszakai vadásznak (J és N sorozat). Az E és M sorozatból kialakított különböző verziók egyre kevesebb bombatérrel és egyre több beépített elektronikával rendelkeztek. 1943-ban ezt a modellt szerelték fel először a bombázók ellen roppant hatékony schräge Musik rendszerrel. A háború végére már egyre inkább elavult, de végig hadrendben maradt. Fieleser Fi 103 Reichenburg IV A típus hasonló elemekből áll, mint az ismertebb és nagyobb számban gyártott Fi 103, melyből a V1-es szárnyasbombát fejlesztették ki. Már jóval a háború kezdete előtt a német főparancsnokság mérlegelte, hogy a fontos célpontok nagy pontosságú légi támadására pilótavezette lövedékeket alkalmaz. A romló hadi helyzet láttán Hitler 1944 márciusában engedélyezte azt a tervet, amelyhez az eredetileg pilóta nélküli Fi 103 szárnyasbomba látszott a legalkalmasabbnak. Pilótafülkét és kormányberendezést építettek bele; az immár vezethető gép a Fi-103R-IV típusjelzést kapta. Noha mintegy 175 darabot gyártottak belőle, soha egyet sem vetettek be. A gép vezetése a leggyakorlottabb pilóta számára sem volt irigylésre méltó feladat, mivel ha már ráirányította a célra, a pilótának a becsapódás előtt (ejtőernyővel) ki kellet ugrania. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: 1db Argus109-014 lüktető sugárhajtómű Max. sebesség: megközelítőleg: 650 km/h Fesztáv: 5,72 m Hossz: 8 m Fegyverzet: 1db 852 kg tömegű robbanótöltet Fi 156C-2 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 1 fő (+ 2 utas) Motor: 1 db 8 hengeres Argus As 10C-3, 240 LE Sebesség: 175 km/h (tengerszinten) Fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska Súly: 940 kg (üresen); 1320 kg (max.) Csúcsmagasság: 5200 m Hatótávolság: 1051 km (max.) Fesztávolság: 14,25 m Hossz: 9,90 m Magasság: 3,05 m TÖRTÉNETE A Storch (Gólya) a német repülőgépgyártás egyik legsikeresebb modellje volt. 1936-ban készült el a prototípus, s a következő évben szolgálatba is állt. Elsősorban felderítésre használták, hiszen teljesen üvegezett kabinja rendkívül jó kilátást biztosított. Futárszolgálat ellátására és sebesültszállításra is kiválóan bevált, különleges képességei pedig néhány rendkívüli feladat ellátásra is alkalmassá tették. Megfelelő körülmények között felszálláshoz 65 méter, leszálláshoz 20 méter távolság is elég volt a Gólyának. Ezt használták ki pl. Mussolini kiszabadításánál. Magyarország összesen 36 darabot használt felderítő- és futárgépként. Fw 190D-9 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 1 fő Motor: Junkers Jumo 213A-1; 2240 LE Sebesség: 790 km/h (6600 m-en) Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska Súly: 3490 kg (üresen); 4840 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11.280 m Hatótávolság: 960 km Fesztávolság: 10,52 m Hossz: 10,20 m Magasság: 3,36 m TÖRTÉNETE Prototípusa 1939 nyarán repült először. Általános vélemény, hogy a második világháború egyik legsikerültebb vadászgépe volt, sőt, sokan a képzeletbeli dobogó legfelső fokára helyezik. Ennek dacára a német „ász”-pilóták mégis a Me-109-est részesítették előnyben. Első bevetésére Franciaországban került sor, majd az angliai csata során igazolta, hogy a Spitfire-nél is jobb gép. Ezt elsősorban jobb manőverező-képességének és erősebb motorjának köszönhette, ráadásul méretei miatt eleve kisebb célpontot nyújtott, mint más gépek. A háború során egyre erősebb és jobban felfegyverzett vátozatok készültek, volt torpedóvető és vadászbombázó szériája is. Fw 200C-3/U4 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 6 fő Motor: 4 db BMW-Bramo 323-R2 Fafnir ; 1200 LE Sebesség: 360 km/h (4800 m-en) Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG 151/20-as gépágyú; 3 db 13 mm-es MG 131-es géppuska; 2 db 7,92 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 2100 kg bomba Súly: 12.950 kg (üresen); 22.700 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6000 m Hatótávolság: 4440 km (póttankkal) Fesztávolság: 32,84 m Hossz: 23,46 m Magasság: 6,30 m TÖRTÉNETE Fejlesztése 1936-ban kezdődött. Ekkor jelentette be igényét a Lufthansa egy transzatlanti repülésre is alkalmas utasszállítóra. Prototípusa 1937-ben emelkedett a levegőbe, s rövidesen több nagytávolságú repülőutat teljesített. Néhány Condor-t prominens náci vezetők (pl. Hitler ill. Himmler) személyes használatára rendeltek. Amikor az egyik gép lerepülte a Berlin-Tokió útvonalat, azonnal felkeltette a japánok érdeklődését is. Több példányt rendeltek belőle (ezeket a röviddel később kitört háború miatt végül nem szállították le), egyet pedig átalakíttattak felderítő bombázóvá. A katonai változatot rendszeresítette a Luftwaffe, mivel szüksége volt egy nagy hatótávolságú bombázóra. A törzs alá épített gondola egyrészt két tüzelőállást, valamint kiváló vizuális figyelési lehetőséget biztosított. A későbbi verziók (és visszamenőlegesen a korábbi modellek is) különböző típusú lokátorokat kaptak. A Condor-t rendkívül eredményesen használták az atlanti konvojok ellen: vagy maguk bombázták a felderített hajókat, vagy rádión riasztották az U-Bootokat. 1944 közepétől már csak csapatszállításra használták. Hátránya volt az elégtelen fegyverzet (könnyű prédának bizonyult a szövetséges vadászok számára), de sokkal súlyosabb gondot jelentett a gyenge építés. A polgári célokra tervezett gépet ugyan megerősítették, ám így is sokszor szerkezeti hibák jelentkeztek, főként leszálláskor. Ilyenkor több gép szárnya vagy törzse eltört. Heinkel He 70 A He 70, amit a Heinkel négyszemélyes gyorsforgalmi repülőgépnek tervezett, korának legáramvonalasabb és legelegánsabb típusai közé tartozott. Miután versenytársa megrendelését, a Ju-60-ast elvetették, a He 70-est bombázó- felderítőgépként is gyártották, és a spanyol polgárháborúban be is vetették. A Kondor Légió 18 He 70 F-2-est vetett be a polgárháborúban, ahol nagy sebességének köszönhetően majdnem minden elfogóvadászgép elől el tudott menekülni. Így mindössze egy gépet veszítettek el légiharcban. Néhány gép még a háború kitörésekor is rendszerben állt. A magyar légierő 18 He-70 távolfelderítő repülőgépet vásárolt WM-14 csillagmotorral, amit a csepeli Weiss Manfréd gyár Gnome-Rhone licenc alapján gyártott. A magyar gépek az 1/1 távolfelderítő századnál repültek 1938-tól, majd 1941-től a keleti fronton vetették be őket. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: BMW VI 7,3 Z tizenkét hengeres folyadékhűtéses sorosmotor (762 LE) Fegyverzet: 1db 7,92 mm-es MG 15 géppuska és 6db 50 kg-os vagy 24db 10 kg-os bomba Fesztáv: 14,80 m Hossz: : 12,00 m Magasság: 3,10 m Szárnyfelület: 36,50 m2 Szerkezeti tömeg: 1360 kg Max. felszálló tömeg: 3386 kg (felderítő változat) vagy 3461 kg (bombázóváltozat) Max. sebesség: 360 km/h Csúcsmagasság: 5450 m Hatótáv: 901 km vagy 1400 km 280 literes póttartállyokkal He 111H-6 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 5 fő Motor: 2 db Junkers Jumo 212F-2, 1350 LE Sebesség: 414 km/h (5000 m-en) Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG-FF gépágyú, 5 db 7,92 mm-es MG-15 géppuska, 1 db MG-17 géppuska, max. 2500 kg bomba Súly: 6545 kg (üresen); 11.350 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 8500 m Hatótávolság: 2780 km Fesztávolság: 22,63 m Hossz: 16,63 m Magasság: 4,18 m TÖRTÉNETE Első repüléseit mint utasszállítógép tette meg 1936-ban, de már ekkor is álcázott felderítő-repülésekre használták. Bombázóként 1937-től szállították a Luftwaffénak, még abban az évben bevetették a spanyol polgárháborúban. Az ottani tapasztalatok alapján a németek a közepes bombázókat vadászkíséret nélkül vetették be, ennek az angliai csata során itták meg a levét, ahol a He 111-esek is súlyos veszteségeket szenvedtek. Ezért megerősítették védelmüket, de ettől lassabb lett a modell, mely ekkor már nem volt korszerűnek mondható. Ennek ellenére továbbra is szolgálatban maradt, mint távolfelderítő (pl. a magyar légierőben is), vitorlázóvontató, szállítógép. Alkalmassá tették a V-1-esek szállítására is. Spanyolországban 1956-ig gyártották. He 162A-2 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 1 fő Motor: 1 db BMW 109-003E-1 vagy E-2 gázturbina 800 kp (1760 LE) tolóerővel Sebesség: 835 km/h (6000 m-en) Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú Súly: 2180 kg (üresen); 2695 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 12.040 m Hatótávolság: 695 km Fesztávolság: 7,20 m Hossz: 9,05 m Magasság: 2,60 m TÖRTÉNETE A „Népi vadász”-nak (Volksjäger) is nevezett He 162-est 10 hét alatt készítették el, ez az idő magában foglalta a tervezést és a prototípus repülését is! Az 1944 decemberére elkészült repülőgép építéséhez a német hadiipar már nem tudott elegendő nyersanyagot produkálni, így jórészt fából kellett elkészíteni. A gyártási kapacitást havi 4000 darabra tervezték. Kérdéses, hogy ezen magas szám ellenére a sebtében tervezett gép mennyire lett volna eredményes. Harcban ugyanis nem tudott már bizonyítani. Száznál több gép néhány nappal a kapituláció előtt kikerült ugyan az egységekhez, de üzemanyag hiányában nem tudták bevetni őket. Heinkel He 178 A gépet a cég saját kockázatára, a He 176 rakétarepülőgép munkálataival kapcsolatosan építette meg, Heinkel HeS 3b sugárhajtóművel. A kísérletinek szánt gép bekerült a történelemkönyvekbe. A világ első gázturbinás sugárhajtóműves repülőgépével 1939. augusztus 27-én Erich Warsitz kapitány szállt fel és körözött a Rostock-Marinehe-i gyártelep felett. A légügyi minisztérium októberben úgy döntött, hogy a repülőgép érdektelen, ezért csak a nagyobb He 280-ast fejlesztették tovább. Annak ellenére, hogy kezdetben Nagy-Britanniának volt a sugárhajtás-kutatásokban vezető szerepe, a He 178 első repülése két évvel megelőzte a Gloster E.28/39-esét. Megemlítendőa reülőgép farkának textilborítása és a sárkányszerkezet vállszárnyas megoldása. A behúzható futómű a szárny belépőél vonala elé került. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: 1db 4,45 kN tolóerejű He S 3b gázturbinás hajtómű A többihez nincs adat! Heinkel He 219 Uhu A nagy sebességű, többfeladatú vadászrepülőgép nem keltett különösebb érdeklődést egészen 1941 végéig, amikor a brit királyi légierő bombázó parancsnoksága stratégiai támadásokat indított a német hadigépezet ellen. Ekkor mutatták be a He 219-es éjjeli változatát, és a támadások alkalmával tesztelni is kezdték 1943 áprilisában. Június 14-én este Werner Streib őrnagy a brit légierő öt Lancaster bombázóját lőtte le egyetlen bevetés alkalmával. A siker ellenére az Uhut nem gyártották nagy mennyiségben, főleg azért mert számtalan változata létezett. A gép stratégiailag sohasem vált fontossá. A He 219 remekül megtervezett, kiváló gép volt, hatalmas potenciális lehetőségekkel. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: 2db Daimler-Benz DB603E tizenkéthengeres motor (1800 LE) Fegyverzet: 4db 20 mm-es gépágyú ( 2 a géptörzs alatt, 2 a szárnyak tövében), 2db előretüzelő 30 mm-es gépágyú a pilótafülke hátsó részében Fesztáv: 18,5 m Hossz: 16,34 m Magasság: 4,1 m Szárnyfelület: 44,5 m2 Szerkezeti tömeg: 8345 kg Max. felszálló tömeg: 15100 kg Max. sebesség: 460 km/h Csúcsmagasság: 9800m Hatótáv: 1850 km Heinkel He 280 Miután 1939 telén a He 178 munkálatait le kellett állítani, a Heinkel cég az ikerhajtóműves He 280-ra összpontosított. A sokkal fejlettebb és nagyobb teljesítményű repülőgépet HeS 8 vagy HeS 30 hajtómű párokkal tervezték. Mivel mindkét hajtómű fejlesztésével gondok voltak, az első prototípus-sárkányt 1940. szeptember 22-én hajtómű nélkül, egy He 111-essel emelték levegőbe. Márciusban elkészültek a HeS 8 hajtóművek, így április 2-án a He 280 már saját hajtóművekkel szállhatott fel. A 4,9 kN tolóerőt Fritz Shüfer pilóta igen kevésnek találta, de 1943 lejére már valamivel 5,88 kN fölé sikerült emelni. Mivel arepülőgép BMW 109-003 hajtóművekkel sem keltett igazán jó benyomást, nem is került sor sorozatgyártására; megfelelőbbnek találták a Me 262-est. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: 2db 5,88 kN tolóerejű Heinkel HeS 8A gázturbinás hajtómű Max. sebesség:84o km/h Max. felszálló tömeg: 4340 kg Fesztáv:12 m Hossz: 10,4 m Horten Ho IX V2 Reimar és Walter Horten már az 1920-as években állították, hogy a csupaszárny repülőgépeknek kitűnő repülési tulajdonságaik vannak. 1931-ben kezdték kísérleti sorozatukat konstruálni, amelynek csúcspontját a Ho IX V2 jelentette. (A Ho X prototípusa nem készült el) A Ho IX V2, az első gázturbinás sugárhajtású Horten-változat nagyon hasonlít a Northrop B2 Spiritre. A vadászgépnek tervezett V1 hajtómű nélküli prototípusa 1944-ben repült először. A második prototípusba Két 8,83 kN tolóerejű hajtóművet építettek, de a repülőgép mindössze kétórányi berepülés után hajtómű-leállás következtében megsemmisült. A típust sorozatban akarták gyártani a Gotha gyárban, de csak egy gép készült el, azután a megszálló amerikai erők lefoglalták a kutatási jegyzőkönyvet. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: db 8,83 kN tolóerejű BMW 003 gázturbinás sugárhajtómű Max. sebesség: 800 km/h Tömeg: 9080 kg Fesztáv: 16 m Fegyverzet: (javasolt) 4db 30 mm-es MK 108 gépágyú (nappali vadászgép) illetve 908 kg-nyi bomba (vadászbombázó) Ju 52/3mg 7e TECHNIKAI ADATOK Legénység: 2 vagy 3 fő Motor: 3 db 9 hengeres BMW 132-T ; 730 LE Sebesség: 286 km/h (max.) Fegyverzet: 1 db 13 mm-es MG131 géppuska; 2 db 7,9 mm-es MG15 géppuska Kapacitás: 18 ejtőernyős vagy 12 hordágy vagy ennek megfelelő hasznos teher Súly: 6500 kg (üresen); 11.030 kg (max.) Csúcsmagasság: 5900 m Hatótávolság: 1280 km Fesztávolság: 29,25 m Hossz: 18,90 m Magasság: 4,51 m TÖRTÉNETE Eredetileg polgári célokra tervezték. Az 1930-ban elkészült egymotoros változat teljesítményét kívánták megnövelni, amikor próbálkozni kezdtek a hárommotoros megoldással. Ez annyira bevált, hogy az egymotoros Ju 52-es gyártását abbahagyták, és áttértek a Ju 52/3m jelű hárommotoros verzióra, mely a Lufthansa légitársaság egyik legfőbb típusa lett. A Luftwaffe mint bombázó repülőgépet kezdte el használni, a spanyol polgárháborúban be is vetették az 1500 kg bombával felfegyverzett típust. A jobb bombázók megjelenése után szállítógépként alkalmazták. Ejtőernyősöket, sebesülteket, felszerelést juttattak el segítségével a megfelelő helyre. Nagy előnye volt, hogy a futóművet könnyen lehetett akár sítalppal, akár úszótalpakkal felszerelni. Annak ellenére, hogy a háború végén már nem számított korszerűnek (lassúsága és gyenge védelme miatt könnyű prédája volt a vadászoknak), gyakorlatilag az utolsó napig szolgált, sőt, a licenszként gyártott spanyol példányok még a hetvenes évek közepéig használatban voltak. A magyar légierő is hadrendbe állította a „Tante Ju” néven is emlegetett modellt, melynek több példányát a pestszentlőrinci PIRT üzem szerelte össze. Junkers Ju 86 Amikor a Luftwaffét a harmincas években saját erőből kiépítették, a német Birodalmi Légügyi Minisztérium (RLM) és a Deutsche Lufthansa (DLH) együttes követelménylistát állított össze egy olyan típusra, amelynek közepes bombázógépként a Luftwaffe, tízüléses utasszállítógépként a Lufthansa hosszú útvonalain kellett szolgálatba állnia. A Heinkel és a Junkers megtervezte a He 111 és a Ju 86 típusokat. Az előbbi gép sikeresebbnek bizonyult és 1945-ig állt szolgálatban, míg az utóbbi már 1939-ben elavultnak számított. 1934-ben, az első berepülés során több probléma is jelentkezett, de kis változtatások után gyorsan eltűntek. A pilóták kifogásolták a rossz kilátást a kabinból, és a dízelmotorok lassúságát. Ezeken a bajokon is segítettek 1936-ban, amikor csillagmotort építettek a gépbe, és a kabint is módosították. A gépből Magyarország és Svédország is vett. A háború alatt magassági bombázóként vetették be a típust. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 2db Junkers Jumo 205C-4 hathengeres dízelmotor (603LE) Fegyverzet: 3db 7,92 mm-es géppuska az orrban, a törzs alsó és felső részén, valamint 800 kg bomba Fesztáv: 22,50 m Hossz: : 17,87 m Magasság: 5,06 m Szárnyfelület: 82,00 m2 Szerkezeti tömeg: 5150 kg Max. felszálló tömeg: 8200 kg Max. sebesség: 325 km/h Csúcsmagasság: 5900 m Hatótáv: 1500 km Ju 87D-1 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 2 fő Motor: Junkers Jumo 211J-1, 1420 LE Sebesség: 408 km/h (4120 m-en) Fegyverzet: 2 db 7,9 mm-es MG 81 géppuska, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, max. 1800 kg bomba Súly: 2760 kg (üresen), 5720 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.500 m Hatótávolság: 760 km Fesztávolság: 9,87 m Hossz: 8,65 m Magasság: 2,50 m TÖRTÉNETE Az 1935-ben kifejlesztett speciális zuhanóbombázó a spanyol polgárháborúban „debütált”. Lengyelországban, Franciaországban ill. a Németalföldön félelmetes hírnevet szerzett nagypontosságú, a beépített sziréna miatt lélektanilag is rémisztő bombatámadásaival. Szinte a vietnami háború bombázási jeleneteit idézően hívták a Stuka-rajokat a csapatok, ahol a saját erőktől sokszor csak néhány száz méterrel értek célba a bombák. A páncélosokkal összehangolt gyors, ékszerű előretörésekben játszott szerepe miatt a híres-hírhedt „villámháború” főszereplője volt. Az angliai légicsata után kiderült azonban a modern vadászok elleni védtelensége, így 1942 után többségében már csak az orosz fronton ill. az Afrika Korps megsegítésére vetették be. Még a háború vége előtt, 1944-ben abbahagyták az addig 5700 darabot számláló gyártást. Ju 88A-1 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 4 fő Motor: 2 db Junkers Jumo 211B-1, 12 hengeres; 1200 LE (felszálláskor) Sebesség: 519 km/h (5500 m-en) Fegyverzet: max. 4 db 7,9 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 1800 kg bomba Súly: 7258 kg (üresen); 10.750 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 8000 m Hatótávolság: 1700 km (póttankkal) Fesztávolság: 18,37 m Hossz: 14,36 m Magasság: 5,33 m TÖRTÉNETE A második világháború egyik legsikerültebb repülőgép-típusa volt. Tervei 1935-ben készültek el, prototípusa 1936 végén emelkedett a levegőbe. Kedvező üzemanyag-felhasználási mutatójának köszönhetően viszonylag nagy bombaterhet volt képes célba juttatni. A kezdeti konstrukció viszont eléggé védtelen volt a vadászok ellen, a későbbiekben ezért a bombakapacitás megnövelése mellett elsősorban a fegyverzet megerősítésére helyezték a hangsúlyt. Ennek ellenére sebessége nem csökkent túlságosan, felvette a versenyt a vadászgépekel is. Manőverező-képessége szintén nagyszerű volt. A kiváló konstrukció lehetővé tette széleskörű alkalmazását. Alapvetően ugyan bombázói feladatokra készült, de híres az éjszakai vadász típusváltozata is. Ezen túl zuhanóbombázó, aknatelepítő, torpedóvető, csatarepülő és fotofelderítő módosulatait használták nagyobb számban. 15.000-nél is több készült belőle. Bf 109E-3 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 1 fő Motor: Daimler-Benz DB 601Aa, 1175 LE (felszálláskor) Sebesség: 560 km/h (4440 m-en) Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, 1 db 20 mm-es MG FF/m gépágyú Súly: 1900 kg (üresen); 2665 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.500 m Hatótávolság: 760 km Fesztávolság: 9,87 m Hossz: 8,65 m Magasság: 2,50 m TÖRTÉNETE Az 1935-ben tervezett s akkor elképesztően korszerűnek számító alsószárnyas, teljesen fémépítésű, önhordó karosszériás vadászgépet elsőként Spanyolországban vetették be 1936-tól. A világ közvéleménye azonban csak az angliai légicsata idején ismerte meg, ahol a Hurricane-ekkel és Spitfire-okkal vívtak hatalmas ütközeteket. Sokan nem értették, hogy a legjobb pilóták miért részesítették végig előnyben a korszerűbb és jobb tulajdonságokkal rendelkező Fw 190-essel szemben. Az „Emil” a típus egyik legnagyobb példányszámban készült változata. A trópusi változatot homokszűrővel, s megerősített karosszéria szigetelésekkel szállították. A Magyar Királyi Légierő pilótái is repülték az „Emil” normál változatát (pl. a Puma egység). A „Messzer” utolsó változata Sevilla-ban készült el, az egykori nagy ellenfél, a Spitfire Merlin motorjával szerelve, 1956-ban (!). Bf 110C-4 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 2 fő Motor: 2 db Daimler-Benz DB 601A, 1100 LE Sebesség: 562 km/h (7000 m-en) Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9 mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska Súly: 5150 kg (üresen); 6750 kg (max.) Csúcsmagasság: 10.000 m Hatótávolság: 1095 km Fesztávolság: 16,20 m Hossz: 12,10 m Magasság: 4,13 m TÖRTÉNETE Az először 1936-ban levegőbe emelkedett kétmotoros rombológépet a Bayerische Flugzeugwerke (Bf), később Messerschmitt (Me) cég ellenséges bombázók és vadászgépek elleni harcra tervezte. Kezdetben sok gondot okoztak a Junkers Jumo 210-es motorok. Az első jelentősebb sorozatot (Bf 110C) már a megbízható és erős DB 601-es motorral szerelték. A modell a második világháború elején igen sikeres volt a lassú és gyenge fegyverzetű lengyel vadászokkal szemben, később Skandináviában és Nyugat-Európában is jól teljesített. Az angliai csata során viszont lassúsága és rossz manőverezhetősége miatt súlyos veszteségeket szenvedett, a Spitfire és Hurricane típusok messze felülmúlták. A későbbi modellek már többek között fotofelderítő, elfogóvadász és vadászbombázó célok ellátására specializálódtak. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta el a típus reneszánszát. A különböző lokátorváltozatokkal felszerelt Bf 109-esek jól teljesítettek, különösen megnövelte hatékonyságukat a két 20 mm-es gépágyú ún. schräge Musik elrendezésben való alkalmazása. A háború végére ebben a szerepkörben is elavult, ennek ellenére az utolsó napokig szolgálatban maradt. Néhány példányt a magyar légierő is használt. Messerschmitt Me 163 Komet A második világháború harci repülőgépei közül talán az Me 163 jelentette a legmeglepőbb újdonságot. A rövid ideig nagyon nagy sebességre képes rakétahajtású elfogó vadászgép ötlete figyelemre méltó volt, és a repülőgép veszélyesebbé válhatott volna, mint amilyen a valóságban lett. Dr. Alex Lippisch vízszintes vezérsík nélküli, hihetetlenül rövid törzsű repülőgépe1941 tavaszán, vitorlázógépként repült először. A folyékony hajtóanyagú rakétahajtóműben két nagyon illékony, érintkezésre gyulladó folyadékot használtak. Tömegcsökkentés végett a Komettel ledobható kerekekkel szálltak fel és csúszótalpra szálltak le. Földet éréskor a felütődés miatt a megmaradt hajtóanyagok gyakran összekeveredtek, és a repülőgép felrobbant. A kis géppel 1944 májusától mégis nagy pusztítást okoztak az amerikai bombázókötelékekben. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű: 1db 16,4 kN tolóerejű Walter HWK 509A – 2 rakétahajtómű oxidálóanyag: hidrogén-peroxid, tüzelőanyag: hidrazin/metán Max. sebesség 10000 m-en 960 km/h Szolgálati csúcsmagasság: 16500 m Hatósugár: 100 km alatt Repülési időtartam: kb.: 8 perc Fegyverzet: 2db 30 mm-es gépágyú Messerschmitt Me 410 Hornisse A Messerschmitt Bf 110-es gép utódjául készült. A személyzete 2 fő volt. Első repülése: 1942 végén . 1943-ban érkeztek meg az első gépek a frontra, ahol a Do 217-es és Junkers Ju 88-as gépeket váltották le. Eleinte éjjeli vadász és bombázó feladatokat láttak el, majd elfogó vadászként vetették be a Földközi-tenger felett. A Hornisse nem volt hatékonyabb a Bf 110-esnél, amelynek helyettesítésére tervezték. 1944 végéig, a gyártás megszüntetéséig összesen 1100 darabot készítettek belőle. TECHNIKAI ADATOK: Hajtómű. 2 db Daimler-Benz 603A függőhengeres V-12-es soros dugattyús motor (1850 LE) Fegyverzet: 4db 2o mm-es gépágyú, 2db 7,93 mm-es géppuska, 2db 13 mm-es távirányítós, hátratüzelő gépágyú Fesztáv: 16,35 m Hossz: 12,48 m Magasság: 4,28m Szárnyfelület: 36,2 m2 Szerkezeti tömeg: 7518 kg Max. felszálló tömeg: 9650 kg Max. sebesség: 625 km/h Csúcsmagasság: 10000m Hatótáv: 1690km Me-262A-1 TECHNIKAI ADATOK Legénység: 1 fő Hajtómű: 2 db Junkers Jumo 004B-1/2/3 gázturbina 899 kp-os tolóerővel Sebesség: 865 km/h (6000 m-en) Fegyverzet: 4 db 30 mm-es Mk 180 gépágyú Súly: 4420 kg (üresen) ; 6401 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11450 m Hatótávolság: 1042 km Fesztávolság: 12,51 m Hossz: 10,60 m Magasság: 3,83 m TÖRTÉNETE A második világháborús repülőgépgyártás csúcsteljesítményének tekinthető a Messerschmitt „Fecskéje”, amely leginkább arról nevezetes, hogy miként bukott el a náci bürokrácián és leginkább Hitler makacsságán egy sokra hivatott modell karrierje. A típus tervezését 1938-ban kezdték meg, de sokat kínlódtak a hajtóművekkel. 1943-ra sikerült jónak mondható sugárhajtóműveket előállítani, de a német hadvezetés a programot leállította, mondván, hogy a győzelem hagyományos gépekkel is kivívható. A Führer végül engedélyezte a gyártását – mint gyorsbombázóét. A konstrukció erre a feladatra alkalmatlan volt. Később mégis lehetőség nyílt a kiváló elfogó vadászok sorozattermelésére is, de ekkor a háború már végleg elveszett Németország számára, ráadásul a hajtómű sem volt kellően megbízható, problémák merültek fel az orrfutóval, és ha minden rendben is működött volna, üzemanyag már alig volt. A Me-262-esek így is figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak. Az is igaz, hogy a legjobb dugattyús motorral rendelkező gépek méltó partnereik voltak. Vadászbombázó változatban is készült, ez utóbbi Sturmvogel néven is ismert.
Képgaléria










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!