RAF - Royal Air Force - Angol Királyi Légierő A második világháború elején a német hadsereg légiereje számbeli és technikai fölénybe került az angol légierővel szemben, kivéve a haditengerészetet, ahol a németek egyetlen anyahajóval sem rendelkeztek. Az angliai légicsata idején mind a számbeli mind a technikai fölény elolvadt - az amerikaiak segítsége révén. Vadászgépek tekintetében a Az FW 190-es, majd a Me 262-es vissza tudta szerezni a németek technikai elsőségét, de számbeli túlerőt már sohasem, bombázók területén pedig irdatlan fölénybe kerültek az angolok, akik mellé az amerikaiak is beszálltak. A RAF és az amerikai légierő közösen a földdel tették egyenlővé Németországot, de nem kímélték a szövetségeseit sem, sőt a megszállt országokat sem. Az amerikaiak bombáiból még a Svájci Schafhausen is kapott. Míg a német légierő elsősorban taktikai légierő volt, amelyet katonai célpontok elleni harcra fejlesztettek ki, addig az angolszász stratégiai légierő, amely elsősorban az ipar és a polgári lakosság elleni harcot szolgálta. Mind az angol, mind az amerikai légierő, háborús bűnösnek tekinthető, szándékos tömeggyilkosságra kialakított fegyvernem. Sokkal több polgári áldozata van az angolszászok terrorbombázásainak, mint a német haderő egészének. Nemcsak közvetlenül, hanem a terrorja miatt bekövetkezett élelmiszer és gyógyszerhiány miatt is rengetegen haltak meg, többek között a koncentrációs táborokban és fogolytáborokban, amiket nem tudtak élelmezni a németek. De Havilland DH.82 Tiger Moth A DH.82 Tiger Moth 1931 októberében repült először, és 15 éven keresztül volt a RAF rendszeresített alapfokú iskolagépe. A Gipsy Moth repülőgép alapján készült, de lógóhengeres motorral, amely kevésbé takarta a pilóta kilátását előre, és a hátranyilazott szárnyakkal, amelyek jobb repülési tulajdonságokat eredményeztek. A berepülést követően gyorsan megkezdték a sorozatgyártását. A szövetséges pilóták ezrei kezdték pályájukat a Tiger Mothokon . Sokan tengerentúli területeken szervezett Commonwealth Air Training Plan keretében szerezték tudásukat tudásukat, mások a tartalékos repülőiskolában. Utóbbiak gépállományát később a RAF lefoglalta. 1948-ig álltak szolgálatban, később lecserélték őket Percival Prentice gépekre. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: De Havilland Gipsy Major léghűtéses, négyhengeres sorosmotor (132 LE) Fesztáv: 8,94 m Hossz: : 7,29 m Magasság: 2,69 m Szárnyfelület: 22,20 m2 Szerkezeti tömeg: 506 kg Max. felszálló tömeg: 828 kg Max. sebesség: 175 km/h Csúcsmagasság: 4450 m Hatótáv: 443 km GLOSTER GLADIATOR Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db 9 hengeres Bristol Mercury IX; 830 LE Sebesség: 407, 9 km/h (4400 m-en) Fegyverzet: 4 db 7,6 mm-es Browning géppuska Súly: 1562 kg - 2206 kg Csúcsmagasság: 10.090 m Hatótávolság: 708 km Fesztávolság: 9,83 m Hossz: 8,36 m Magasság: 3,22 m A Gauntlet továbbfejlesztéseként tervezett Gladiator volt az utolsó sorozatban gyártott brit kétfedelű repülőgép. Több korszerű megoldást (pl. zárt pilótafülke) alkalmaztak a modellnél, ám az 1930-ban indult, majd sokáig "jegelt" fejlesztések csak 1937-ben jutottak el a hadrendbe állításig. Ekkor a típus már elavultnak volt tekinthető. Ennek ellenére viszonylag nagy számban készült, s több harci bevetést is teljesített Norvégiában, Anglia védelmében és a Földközi-tenger vidékén. Három Gladiator állomásozott Málta szigetén is. Tengerészeti változata is volt Sea Gladiator néven, ezek egy részét a RAF gépeiből alakították ki. Már 1939-ben megkezdték felváltását a korszerűbb típusokkal, de még 1944-ben is hadrendben állt, mint időjárás-megfigyelő... FAIREY SWORDFISH Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db 9 hengeres Pegasus III M.3, 690 LE Sebesség: 221 km/h (1525 m-en) Fegyverzet: 2 db 7,7 mm-es géppuska, 1 db 680 kg-os akna vagy 1 db 730 kg-os torpedó Súly: 2145 kg - 3419 kg Csúcsmagasság: 5870 m Hatótávolság: 1657 km Fesztávolság: 13,87 m Hossz: 10,87 m Magasság: 3,76 m A "Kardhal"-ak tervezése 1930-ban kezdődött, a prototíous1934-ben szállt fel, 1936-tól hadrendbe is álltak a rendkívül sokoldalú és könnyen kezelhető repülőgépek. Ezen előnyös tulajdonságok feledtették azon hátrányát, hogy a gép sárkánya ekkoriban már elavultnak számított. A felderítésre, hajók, tengeralattjárók elleni harcra, konvojkíséretre egyaránt alkalmas Swordfishek nevéhez számtalan legendás bevetés fűződik. Részt vettek az olasz flotta tarantoi bázisa elleni támadásban, a Bismarck elsüllyesztésében, számos tengeralattjáró és hajó megsemmisítésében. Az utolsó Swordfish-századot csak a német kapituláció után oszlatták fel.... Blackburn Roc/Skua A Skuának, amely 1937-ben repült először, több „premierje” is volt. Ez volt az első angol zuhanóbombázó és Royal Navy első, bevetésre alkalmas egyfedelű gépe. Ugyanakkor ez volt az első repülőgéptzípus, amely a II. világháborúban német hadihajót – a Königsberget – süllyesztett el. A Skua és a belőle kifejlesztett, lövésztoronnyal felszerelt Roc-vadászgép végül iskolagépként fejezte be a pályafutását. A teljesen fémépítésű Skua típust egyenesen a repülőgéphordozókra tervezték akkor, amikor még csak kétfedelű gépeket működtettek a haditengerészet hajóin. A gép legfőbb előnye a szárny volt, amelynek féklapjait a Skua zuhanó féklapként is használhatta. Ez nagyobb stabilitást adott a gépnek zuhanóbombázás közben. A törzs hátsó része kiegészítő borítást kapott, ami ellensúlyozta a lövésztorony hatását. A tornyot automatikus reteszeléssel látták el, hogy a lövész ne lőhesse el saját gépének vezérsíkját. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 1db Bristol Pegasus XII csillagmotor (903 LE) Fegyverzet: 1db 7,7 mm-es géppuska a szárnyban, 4db 7,7 mm-es géppuska a hátsó lövésztoronyban Fesztáv: 14,07 m Hossz: : 10,85 m Magasság: 3,81 m Szárnyfelület: 28,98 m2 Szerkezeti tömeg: 2490 kg Max. felszálló tömeg: 3732 kg Max. sebesség: 362 km/h Csúcsmagasság: 9500 m Hatótáv: 1223 km Boulton Paul Defiant A Defiant 1937 augusztusában repült először. Ez volt a Brit Királyi Légierő első, hadrendbe állított négy géppuskás vadászgépe. A kétüléses repülő fegyverzetét a pilótakabin mögötti géppuskatoronyban helyezték el, amelyből hátra tüzeltek; előretüzelő fegyverzete nem is volt a gépnek. 1940. május 12-én vettek részt az első csatában, és a hónap végére 65 ellenséges gépet lőttek le Franciaország felett. A siker részben a pusztító erejű hátrafelé tüzelő fegyverzetnek volt köszönhető, amely eleinte váratlanul érte a Defiantet hátulról támadó vadászgépeket. Azonban ennek a sikersorozatnak hamar vége szakadt. A légi összecsapásokban a Defiant nem tudta felvenni a harcot a Luftwaffe komolyabb gépeivel, ezért veszteségei nőttek. Mivel nem volt előretüzelő géppuskája ezért védtelen volt a homlokirányú támadásokra. A Defiantet később felszerelték a szigorúan titkos AI radarral és éjszakai vadászként nem akadt párja. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Rolls-Royce Merlim XX. dugattyús motor (1280 LE) Fegyverzet: 4db 7,7 mm-es, a pilótakabin mögötti géppuskatoronyban elhelyezett géppuska Fesztáv: 11,99 m Hossz: : 10,77 m Magasság: 3,45 m Szárnyfelület: 23,23 m2 Szerkezeti tömeg: 2849 kg Max. felszálló tömeg: 3821 kg Max. sebesség: 504 km/h Csúcsmagasság: 9250 m Hatótáv: 748 km HAWKER HURRICANE Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db Rolls-Royce Merlin XX, 1200 LE Sebesség: 542 km/h (6700 m-en) Fegyverzet: 12 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os vagy 2 db 113 kg-os bomba és/vagy 8 db rakéta Súly: 2560 kg - 3740 kg Csúcsmagasság: 10.425 m Hatótávolság: 810 km Fesztávolság: 12,20 m Hossz: 9,83 m Magasság: 3,98 m A RAF első alsószárnyas, behúzható futóműves, együléses vadászgépe volt. Prototípusa 1935-ben készült el, és 1937-ben szolgálatba is állt. A második világháború elején a brit légierő főleg Hurricane gépeket alkalmazott a németek ellen. Az angliai csata idején a vadászszázadok 60 %-a ezt a típust repülte, ennek ellenére mégis a Spitfire neve lett ismertebb. Pedig a Hurricane is nagyszerű teljesítményre volt képes, bár egy kicsit lassabb volt és nehezebben fordult, mint a németek Me-109-ese, de nyolc géppuskája rendkívüli tűzerőt biztosított számára. Több speciális változata is készült, így pl. az afrikai hadszíntéren főként harckocsirombolónak használták, míg az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren konvojok kísérésére, tengeralattjárók megsemmisítésére. A különféle típusokból összesen kb. 14,5 ezer darab készült, a Szovjetunióba is sokat szállítottak belőle..... SUPERMARINE SPITFIRE Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db Rolls-Royce Merlin 45M, 1440 LE Sebesség: 598 km/h (4000 m-en) Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 4 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os, vagy 2 db 113 kg-os bomba Súly: 2280 kg - 2990 kg Csúcsmagasság: 10.360 m Hatótávolság: 925 km Fesztávolság: 11,24 m Hossz: 9,12 m Magasság: 3,48 m A Királyi Légierő (RAF) első teljes egészében fémből épített, feszített héjszerkezetű vadász-repülőgépe, amelyet az angliai légicsata idején ismert meg igazán a világ. Sikerességét annak köszönhette, hogy valamivel jobb sebességjellemzői voltak mint a Messerschmittnek, tehát volt esélye ellene találatot elérni, így lelőtt népet pilóta hadifogoly lett. Ha pedig németek a fordulékonyabb Me 109-révén lelőtték a Spitfiret, akkor a pilóta Angliában leesve új gépen folytatta a harcot. Az Anglia felett egyre több veszteséget elkönyvelő Luftwaffe pilóták még elkeseredésükben sem törekedtek a lelőtt gépek pilótáinak megölésére. Nem lőttek a gépből kiugrott ejtőernyősre, sőt, ha úgy látták, a gép már menthetetlen és menekül nem üldözték tovább, nem lőttek rá. Az angolok ezt ritkán viszonozták, sok pilótát megöltek a levegőben. Ilyent még az oroszok sem igen tettek, ők is igyekeztek lovagiasak lenni. A gépet összesen 47 (!)-féle változatban, többek között anyahajó-támaszpontú (Seafire) variációban építették. A XIV. változat emelkedőképessége az új Griffon motorral a korabeli vadászgépek átlagának csaknem kétszerese volt (1400 m/perc) és végsebessége elérte a 720 km/h-t. Ezen altípus képesnek bizonyult még a csodaszámba menő FW-190-es német vadászok ill. a V-1 rakétabombák leküzdésére is. Az Me 262 ellen még a Meteor sem rúgott labdába.... HAWKER TYPHOON Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2220 LE Sebesség: 656 km/h (6250 m-en) Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 227 kg-os vagy 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta Súly: 4100 kg - 5100 kg Csúcsmagasság: 10730 m Hatótávolság: 1577 km Fesztávolság:12,67 m Hossz: 9,73 m Magasság: 4,67 m A Typhoon-okat eredetileg a Hurricane és Spitfire típusok felváltására kezdték tervezni 1937-ben. Két változat készült (Tornado és Typhoon), de mindkettő motorja gyengének bizonyult, a Tornado-program abba is maradt. Az "igazi" Typhoon-prototípus 1940-re készült el, de gyakorlatilag csődöt mondott, mint vadászgép. A totális kudarctól az mentette meg a típust, hogy Anglia felett megjelentek az alacsonyan támadó Fw 190-esek. A nagy magasságban "használhatatlan" Typhoon alacsony támadásban rendkívül jónak bizonyult, amikor pedig földi célok támadására alkalmas bombákkal vagy rakétákkal szerelték fel, a szövetségesek kezébe egy félelmetes csatarepülőgép került. A háborúnak volt olyan napja, hogy a "Tiffy"-k száznál is több ellenséges harckocsit semmisítettek meg, de vonatok, hajók ellen is hatásosan alkalmazták. Ezt azért tudták megtenni, mert egyszerűen nem volt elég német Me 109, FW190, és kevés volt az Me 262-es vadász és későn jelent meg a hadszíntéren. Azaz csak azért volt sikeres, mert az ellenfél védtelen volt. Ugyan ez volt a helyzet Irak esetén is, az irakiaknak nem volt fegyverük az amerikaiak ellen, sem légi sem pedig szárazföldi... HAWKER TEMPEST Legénység: 1fő Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2420 LE Sebesség: 685 km/h (5600 m-en) Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 227 kg-os vagy 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta Súly: 4200 kg - 5240 kg Csúcsmagasság: 10975 m Hatótávolság: 2445 km Fesztávolság: 12,5 m Hossz: 10,26 m Magasság: 4,90 m A Hawker Typhoon továbbfejlesztéseként készültek el a Tempest első prototípusai. A cél elsősorban a teljesítménynövelés volt, hogy a gép elfogóvadászként is bevethető legyen. Elvékonyították és áttervezték a szárnyat, megnövelték a törzs hosszát, új kabint és motort szereltek a gépbe. Csapatszolgálatba 1944-ben került ki a Tempest. Sokszor használták földi célok (vasúti szerelvények, konvojok) támadására, de legnevezetesebb a V-1-esek elleni alkalmazásuk volt. Nem mérkőzhetett sem az FW 190 sem pedig az Me 262-vel sőt a késői Bf-Me 109 gépekkel sem de ekkor már túl kevés német gép volt, amik jobbára a Liberátorokat próbálták feltartóztatni egyenlőtlen halálos küzdelemben. Ha az Me 262 előbb és több vadász készül, de a történelemben nincs ha, nem lehet kétszer végigharcolni ugyan azt a háborút... GLOSTER METEOR Legénység: 1fő Hajtómű: 2 db Rolls-Royce Derwent I.TL ; 908 kp Sebesség: 789 km/h (9150 m-en) Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú Súly: 4000 kg - 6040 kg Csúcsmagasság: 13.420 m Hatótávolság: 2145 km Fesztávolság: 13,21 m Hossz: 12,57 m Magasság: 3,97 m A Meteor volt a szövetségesek egyetlen sugárhajtású repülőgépe, melyet bevetettek a második világháborúban. A típus fejlesztését a háború elején kezdték, ám sok probléma merült fel a hajtóművekkel kapcsolatban. Ez később előnyére vált, mert az alapos hajtómű fejlesztési munkálatok tették később lehetővé, hogy egy sokcélú gép jöhessen létre. Amennyiben nem gyalulják le Németországot - a német technika behozhatatlan előnyre tesz szert, és soha többé nem lesz legyőzhető Németország. Nem a német rendszer jellege, nem holmi nemes eszmék miatt, hanem a gyors német fejlődés miatt semmisítették meg az anyagi túlerőben lévő szövetségesek a vetélytársat. Kezdetben Thunderbolt(Villám) néven emlegették, de az amerikai P-47-es Thunderbolt megjelenése után átkeresztelték Meteor-ra. Az elso példány 1943 márciusában emelkedett a levegőbe. Ebben az idoben már több hajtómű is rendelkezésre állt, ám újabb problémák léptek fel a csurolapoknál, az orrfutónál és a farokrésznél. Ezek kiküszöbölését követően 1944-ben állt hadrendbe a Meteor, és azonnal fontos feladatot kapott: a V-1 "csodafegyver" ellen vetették be. A sárkány kivitelezése még a motoros gépekre emlékeztet, meg sem közelíti a német gépek sárkányát. 1943-ban a németek óriási hibát követtek el - leállították a Me 262 fejlesztését. A Meteornál az FW190 is gyorsabb gép ellene elég, de az Me 262 tisztára moshatta volna az eget Európa felett. Az elso, nagyobb sorozatban gyártott változat, az F.Mk III 1945 elején került a frontra, ahol a Me-262-esek ellen is harcolt, de azok nála lényegesen jobb és gyorsabb gépek voltak. A sikeresnek mondható modell gyártását 1954-ig folytatták, számtalan változatban készült... Armstrong Whitworth Albemarle A közepes bombázógépnek tervezett Albemarle első megjelenésével nem aratott sikert. Gyártása idején korlátozott volt a könnyűfémkészlet, és nagy volt annak a veszélye is, hogy a németek bombázni fogják a brit repülőgépgyárakat. Ezért készült az Albemarle fémből és fából, részegységeit kicsiny, a repülőgépiparon kívüli különálló cégek gyártották. A gép a RAF egyik bombázógépekre kiírt pályázatára készült, de különleges egységeknél állították szolgálatba szállítási feladatokra. Első megmérettetésére 1943-ban, a szövetségesek szicíliai partraszállásakore került sor, ahol vitorlázó szállítógépeket vontatott. Az 1060 megrendelt repülőből 600 példányt szállítottak le. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 2db Bristol Hercules csillagmotor (1613 LE) Fegyverzet: 4db 7,7 mm-es géppuska a Boulton-Pauk lövésztoronyban, 2db 7,7 mm-es géppuska a törzs tetején Fesztáv: 23,47 m Hossz: 18,26 m Magasság: 4,75 m Szárnyfelület: 74,65 m2 Szerkezeti tömeg: 6800 kg Max. felszálló tömeg: 16556 kg Max. sebesség: 274 km/h Csúcsmagasság: 5486 m Hatótáv: 2092 km BRISTOL BLENHEIM Legénység: 4fő Hajtómű: 2 db Bristol Mercury XV; 910 LE Sebesség: 425 km/h (3600 m-en) Fegyverzet: 1 db 7,6 mm-es Vickers és 1 v. 2 db 7,6 mm-es Browning géppuska Súly: 4440 kg - 6600 kg Csúcsmagasság: 7300 m Hatótávolság: 2350 km Fesztávolság: 17,18 m Hossz: 12,94 m Magasság: 3,85 m A Bristol Type 142-es típusból kifejlesztett Blenheim könnyűbombázó prototípusa 1936-ban emelkedett először a levegőbe. Az akkor rendszerben álló brit vadászgépek mindegyikénél nagyobb sebességet ért el! Nem csoda, hogy sok példányt rendeltek belőle külföldi légierők is. A britek 1937-ben állították hadrendbe (Mk. I), 1938-tól pedig gyártani kezdték a navigátor részére átalakított orrú és megnövelt fegyverzetű Mk. IV-es változatot is. Több hadszíntéren is szolgált nappali bombázóként, de a háború későbbi éveiben teljesítmény-mutatói már "lemaradásról árulkodtak", és a repülősök sem nagyon kedvelték. 1942-től fokozatosan felváltották a Boston-ok és a Mosquito-k.... BRISTOL BEAUFIGHTER Legénység: 2fő Hajtómű: 2 db 14 hengeres Bristol Hercules XVII; 1770 LE Sebesség: 512 km/h (3048 m-en) Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 1 db 7,6 mm-es Vickers és 6 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 1 db torpedó (750 vagy 1250 kg), 8 db rakéta vagy 2 db 113 kg-os bomba Súly: 7076 kg - 11.431 kg Csúcsmagasság: 5800 m Hatótávolság: 2350 km Fesztávolság: 17,65 m Hossz: 12,7 m Magasság: 4,82 m A Beaufighter alapját a Beaufort torpedóvető képezte. Annak áttervezésével és továbbfejlesztésével egy bombázókat kíséro ill. éjszakai bevetésekre alkalmas vadászgép alakult ki, ráadásul ilyen jellegu típus nem állt hadrendben a RAF-nál. Éppen ezért nem meglepo, hogy még fel sem szállt a prototípus, máris megrendelték. Az eros, jól manoverezheto, de kis sebességnél instabil gép gyártását gyorsan fel tudták futtatni. 1940-es hadrendbe állása éppen jókor jött a Luftwaffe ellen küzdo briteknek: a Beaufighter súlyos veszteségeket okozott a németeknek, természetesen nem a német vadászgépeknek, hanem a Ju 87, Ju 88, He 111 gépeknek. Az ellenséges hajók és tengeralattjárók ellen is kiválóan tudta használni torpedóját, bombáit vagy rakétáit. A Távol-Keleten is bevetették, a japánok jellegzetes motorhangja miatt "suttogó halál" néven emlegették. Az ausztrálok és az amerikaiak is alkalmazták ezen a hadszíntéren. A RAF 1959-ig tartotta hadrendben, az utolsó időszakban már célvontató gépként.... DE HAVILLAND MOSQUITO Legénység: 2 fő Motor: 2 db Rolls-Royce Merlin 73V-12, 1290 LE Sebesség: 656 km/h (7925 m-en) Fegyverzet: max. 1814 kg bomba Súly: 7050 kg - 8660 kg Csúcsmagasság: 11300 m Hatótávolság: 2195 km Fesztávolság: 16,54 m Hossz: 12,35 m Magasság: 3,81 m A német Ju-88-as mellett a második világháború legsokoldalúbb repülőgépe volt a Mosquito. Fegyver nélküli bombázóként 1938-ban kezdték el tervezését, az anyagtakarékosság miatt főként fából építve meg szerkezetét. 1940-ben került a csapatokhoz, és rövidesen kiderült, hogy bombázóként is nagyszerű, de vadászbombázónak, éjszakai vadásznak, felderítőgépnek, tengerészeti repülonek is elsőrangú. Több üzemben összesen 7781 darab készül el a különféle altípusokból, jónéhány példánya még a háború után is szolgálatban maradt. Ez egy olyan angol repülő, hogy annyira jó, hogy a németek is büszkék lehettek volna rá, sőt sokkal jobb mint a vetélytársa, a JU 88 nagystuka. Hatásosan harcolt német vadászokkal is, kiválló volt csatarepülőgépnek is. Erre az alkotásra igazán büszkék lehetnek az angolok. Kiemelkedő sebességét annak köszönhette, hogy nagyrészt fából épült, ez előnyére vált mert repülőképes maradt sulyos találatok után is és könnyű és olcsó volt a javítása. Ez az a pillanat, amikor el kel ismerni az ellenség kiválló teljesítményét - mérnöki leleményét, de ehhez szükséges volt az angolok szemléletére is, mely mindenben az olcsó és egyszerű de tömeges dolgokat helyezte előtérbe - ezuttal azonban kiválló gépet eredményezett. A legtöbb tigrist, párducot éppen az angol moszkítók semmisítettek meg. Természetesen nem lehettek volna ilyen eredményesek az angolok, ha a németek időben elkezdik gyártani és bevetni az Me 262-est, és belőle nem 1200 bombázó és 50 vadász készül, hanem 1200 vadász és 50 bombázó. Vickers Warwick A kétmotoros Warwickot a hasonló Wellington közepes bombázógéppel párhuzamosan fejlesztették ki a RAF 1935-ös nehézbombázó pályázatára. Motorgondok miatt a rendszerbe állítás 1942-ig húzódott, ekkorra a a bombázógépeken már négy motor volt a szabvány. A RAF ezért a háború második felében eredeti szerepétől eltérően tengerészeti járőr-, mentő- és szállítógépnek használta. Ezekre a küldetésekre akár ledobható mentőcsónakot is vihetett magával. Nagy teljesítményű radarral is ellátták, és így tengeralattjáró elhárítóként is üzemelt. Ezekre a feladatokra megfelelt, és jelentős eredményeket is elért. A pilóták dícsérték a típust. Terhelhetősége is egész jó volt: a Warwick C:Mk III 26 katonát, illetve a törzs alatti tartályban 5260 kg terhet szállíthatott. A gépet inkább az Északi-tenger és a Biscayai-öböl feletti őrjáratozásra használták. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű:2db Bristol Centaurus VII csillagmotor (2555LE) Fegyverzet:3db 12,7 mm-es Browning géppuska az orrban és kétoldalt, 4db 7,7 mm-es Browning géppuska a faroktoronyban és 2722 kg bomba vagy 3900 kg akna Fesztáv: 29,48 m Hossz: : 22,25 m Magasság: 5,64 m Szárnyfelület: 93,46 m2 Szerkezeti tömeg: 14555 kg Max. felszálló tömeg: 23247 kg Max. sebesség: 480 km/h Csúcsmagasság: 5790 m Hatótáv: 4908 km VICKERS WELLINGTON Legénység: 6 fő Motor: 2 db Bristol Hercules VI vagy XVI ; 1675 LE Sebesség: 408 km/h (4425 m-en) Fegyverzet: 6 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 2720 kg bomba Súly: 11.500 kg (üresen) ; 16.556 kg (max.) Csúcsmagasság: 7325 m Hatótávolság: 2125 km Fesztávolság: 26,25 m Hossz: 19,67 m Magasság: 5,34 m Az 1936-ban elkészült, és 1938-ban hadrendbe állított Wellington volt a RAF legfontosabb bombázógépe a négymotoros típusok hadrendbe állásáig. A rácsos szerkezetu modell kialakaításánál adódtak problémák is, foként a szárnyaknál és a nagyobb nyílásoknál (pl. bombatér ajtaja), ám ezen nehézségek leküzdése után egy stabil, megbízható konstrukció jött létre, melynek igen kis veszteségi mutatója volt. Több változata is készült, eltéro motorokkal. A háború első szakaszában nappali, majd főként éjszakai bombázásokat hajtottak végre a Wellingtonok. Még nem igazi stratégiai bombázó - viszonylag kevés bombát tud szállítani, de már nem alkalmas taktikai feladatokra, inkább nagy magasságból végrehajtott tömeges bombázásra, majdnem 3 tonna bombaterhével. Németország első terrorbombázásainál ezeket hasznáták az angolok egy wellington is háromszor annyi robbanó töltetet tud célba juttatni mint egy V1, V2. ( Az angolok felháborodása a V1-V2 pusztításán olyan, mint amikor valaki vadászik és felháborodik - hogy a préda visszalő.) 1943-tól kezdve partvédelmi feladatokat láttak el, voltak radarfelderítő, aknamentesíto és aknarakó altípusok is, de legfőképpen az általában Leigh-fényszóróval és különféle radarokkal felszerelt verziókat vetették be hajók és tengeralattjárók ellen. Készült szállítógép és kiképző változat is. A típus 1953-ig állt szolgálatban. .... AVRO LANCASTER Legénység: 7 fő Motor: 4 db Rolls-Royce Merlin XX vagy Merlin XXII, 1460 LE ; vagy 4 db Merlin XXIV, 1640 LE Sebesség: 460 km/h (3500 m-en) Fegyverzet: 8 db 7,6 mm-es Browning géppuska, max. 8160 kg bomba Súly: 16.700 kg - 31.000 kg 31.800 kg (a "Grand Slam" bombával) Csúcsmagasság: 7460 m Hatótávolság: 2660 km Fesztávolság: 31,09 m Hossz: 21,18 m Magasság: 6,10 m A kevésbé sikerült Manchester típusú repülőgép négymotoros változata. (Eredetileg Manchester III volt a neve.) Prototípusa 1941-ben készült el, és annyira jó tulajdonságokat mutatott, hogy még abban az évben megindult sorozatgyártása. Első bevetésére 1942 tavaszán került sor. A brit légierő legjobban bevált bombázója volt, amit az is igazol, hogy a ledobott bombateherhez viszonyítva a legkisebb veszteségeket szenvedte el. Főleg éjszakai bombázásokra használták, de sok különleges bevetésen is részt vett. Avro Manchester Mivel a repüléstechnika az 1930-as években rohamosan fejlődött, az angol légügyi minisztérium 1936-ban újgenerációs közepes bombázógépet igényelt. Az Avro és a Handley Page is jelentkezett tervekkel. Mindkét cégnél megrendelték a prototípust, de a Handley Page-terv a rajzasztalon maradt. Az Avro cég megépítette a Manchester közepes bombázógépet, 200 darabos kezdeti megrendelést kaptak rá. A Manchester Mk. I. 1939 júliusában repült először és a típus 1940 novemberétől lépett szolgálatba. 20 db épült meg belőle, majd 180 darab Mk. IA követte, melyeken nagyobb lett a két külső függőleges vezérsík, így az Mk. I középső függőleges vezérsíkját elhagyhatták. A Manchester sárkánya ideálisnak volt mondható, de a megbízhatatlan Vulture motorok miatt a típus gyártását 1942 júniusában leállították. Utódja a méltán híressé vált négymotoros Lancaster Mk. I lett. TECHNIKAI ADATOK Hossz: 21,14 m Magasság: 5,95 m Fesztávolság: 27,48 m Hatótáv: 2660 km Személyzet: 7 fő Csúcsmagasság: 5855 m Szerkezeti tömeg: 13 350 kg (felszálló tömeg: 25 402 kg) Csúcssebesség: 426 km/h 4000 méteren Fegyverzet: két 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a gép orrában a lövész-toronyban, két 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a törzs alatti lövésztoronyban, (később a tornyot hátra, a törzsre helyezték), négy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a faroklövész tornyában és 4695 kg-os bombateher a gép bombaszekrényeiben Motor: két 1760 LE-s Rolls-Royce Vulture I típusú, 24 hengeres X-motor Handley Halifax Legnagyobb számban alkalmazott brit négymotoros nehézbombázó. A Hadley Page gyár középszárnyas, osztott vezérsíkú gépének prototípusa 1939. okt. 25.-én repült először. Csapatszolgálatba 1940 novemberében került Halifax Mk. I. néven (84 repülőgép, három altípusban). Éjszakai támadásoknál és különleges feladatoknál (ejtőernyős bevetések alkalmával, cserkész repülőgépként, elektronikus bemérőgépként) alkalmazták. Bár nem volt olyan közismert mint az Avro Lanchaster, a Halifax a Brit Királyi Légierő Bombázó-parancsnoksága második legnagyobb számban rendelkezésre álló éjszakai bombázóként kivette részét a Németország ellen folyó légiháborúból. Használták ejtőernyős-szállító és vitorlázógép-vontató feladatokra is. Az Mk.III. változatának tekinthető Halifax B.Mk.VI. 1944 októberében repült először. Mivel a délkelet-ázsiai hadszíntérre szánták, megnövelték a motorok teljesítményét, és nagyobb üzemanyagtartályokat építettek a repülőgépbe. A Halifax-nak a II. világháború után is jelentek meg változatai, 1946-ig 6176 db készült. TECHNIKAI ADATOK Hossz: 21,74 m Magasság: 6,18 m Fesztávolság: 30,07 m Hatótáv: 3190 km Személyzet: 7 fő Csúcsmagasság: 7315 m Szerkezeti tömeg: 19 278 kg Felszálló tömeg: 29 484 kg Csúcssebesség: 451 km/h Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska az orrban, négy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a törzs tetején levő toronyban, négy 0,303 hüvelykes géppuska a farokrész toronyában és 6577 kg-os bombateher. Hajtómű: 4x1615 LE-s Bristol Hercules VI, 14 hengeres kétsoros csillagmotor Short Stirling A Stirling volt a RAF Bombázó Parancsnokság első, a háború alatt szolgálatba állított négymotoros nehéz bombázógépe, és az egyetlen olyan brit négymotoros bombázógép, amelyet eleve erre a célra terveztek, hiszen mind az Avro Lanchastert, mind a Handley Halifaxet először kétmotoros repülőgépnek szánták. A Stirling pontos igényekre megkonstruált gép volt. A légügyi minisztérium meg azt is megszabta, hogy a fesztáv legfeljebb 100 láb hosszú (30,48 m) lehet. A Stirling MK I.-est 1940 augusztusában állították szolgálatba. Összesen 2374-et gyártottak; 756 darab MK I bombázógépet 1595 Le-s (1189 kW) Hercules Xl motorral; 875 darab Mk III jelű bombázógépet módosított fegyvertoronnyal a törzs tetején; az 579 darab MK IV ejtőernyős-ugrató/vitorlázó-vontatógép változatról pedig elhagyták az orron és a torzs tetején lévő géppuskatornyokat. Az utolsó Stirling-sorozatban 160 darab Mk V jelű, fegyvertelen szállítógép épült. TECHNIKAI ADATOK Hossz: 26,37 m Magasság: 6,95 m Fesztávolság: 30,21 m Hatótáv: 3090 km Személyzet: 7-8 fő Csúcsmagasság: 6250 m Szerkezeti tömeg: 20 000 kg Csúcssebesség: 415 km/h Fegyverzet: 8 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 6350 kg bombateher Supermarine Walrus Négyüléses, partvidéki és repülőgép-hordozóról bevethető mentő-, megfigyelő- és tengeralattjáró-elhárító kétéltű repülőcsónak. 1920-ban a Supermarine vállalatnál berepülték a Channel (Csatorna) nevezetű repülőcsónakot, majd 1922-ben a továbbfejlesztett Seagull (Sirály) Mk I.-est. A fejlesztési program során 1933 júniusában elkészült a nagyrészt fémépítésű Seagull Mk V. típus, amelyből az ausztrál kormány 24 gépet rendelt. Ezután brit megrendelésre 1935-ben 12 katapultról indítható repülőcsónakot gyártottak, már Walrus Mk I. típusjellel. A későbbi rendelésekkel együtt összesen 556 repülőcsónak készült el, mind az FAA, mind a RAF rendszeresítette a típust felderítő és tengeri mentőgépként, 635 Le-s (473,5 kW) Pegasus IIM2 típusú motorokkal. A sorozat utolsó gépeit már levegőfelszín radarral is ellátták. Az utolsó változatból, a Walrus Mk II-ből 191 példány készült 1944 januárjáig, erősebb motorral és fából épült csónaktesttel. TECHNIKAI ADATOK Méretek: hossz 11,58 m; magasság 6,13 m; fesztáv 13,95 m Szerkezeti tömeg: 2223 kg Felszálló tömeg: 3334 kg Személyzet: 4 fő Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a lövészállásban az orrban, egy vagy két 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a lövészállásban a törzs tetején és 272 kg-os bomba- vagy mélyvízi bombateher Motor: egy 775 LE-s (578 kW) Bristol Pegasus VI típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor Hatótáv: 966 km Teljesítmény: max. sebessége 217 km/h; csúcsmagasság 5460 m Westland Whirlwind A RAF első kétmotoros együléses vadászgépének kialakításában fontos szempont volt, hogy a gép orrába négy, 20 mm-es gépágyút lehessen elhelyezni. A motorok kipróbálásához a Rolls-Royce Peregrine típus két változatát vették alapul, amelyek tulajdonképpen a hagyományos Kestrel-motorok korszerűsített változatai voltak. A motorok gyermekbetegségei, valamint az, hogy a Rolls-Royce cég inkább nagy Merlin-motorjai fejlesztésével és gyártásuk felfuttatásával volt elfoglalva, megpecsételte a Whirlwind sorsát. Az egyébként kitűnő vadászgépből mindössze 112 darab készült, amelyeket 1940 júniusa és 1943 júniusa között állítottak hadrendbe, két századnál. A megmaradt Whirlwind Mk. I.- eseket később Mk. I.A jellel vadászbombázó repülőgépekké alakították át. A repülőgépnek egyébként túl nagy volt a leszállósebessége, ezért sem állítottak belőle többet hadrendbe. TECHNIKAI ADATOK Méretek: hossz 9,85 m; magasság 3,18 m; fesztáv 13,75 m Szerkezeti tömeg: 3770 kg Felszálló tömeg: 5170 kg Személyzet: 1 fő Fegyverzet: négy 20 mm-es, az orrba mereven beépített gépágyú és 454 Kg-os bombateher külső megerősített pontokon Hajtómű: két 765 LE-s Rolls-Royce Peregrine I, 12 hengeres V-motor Hatótáv: 1279 km Teljesítmény: max. sebessége 580 km/h; csúcsmagasság 9145 m Hajtómű: négy darab 1590LE-s Bristol Hercules XI kétsoros csillagmotor Airspeed Horsa Az Airspeed 1940 decemberében megbízást kapott, hogy fából fejlesszen ki egy teherszállító vitorlázó repülőgépet 26 felfegyverzett katona szállítására. A követelmények között szerepelt a ledobható futómű, a törzs elején és végén lévő ajtó, a nyitható orr a súlyos terhek berakodásához és az ejtőernyősök ledobási lehetősége. Így jött létre a Horsa, amely 1941 szeptemberében repült először. A vállszárnyas, kerek keresztmetszetű gép közvetlenül a hadműveleti zónákba juttatta a csapatokat és az utánpótlást, ahová leginkább Halifax vagy Stirling gépek vontatták őket. TECHNIKAI ADATOK Fesztáv: 26,82 m Hossz: 20,42 m Magasság: 5,94 m Szárnyfelület: 102,56 m2 Szerkezeti tömeg: 3797 kg Max. felszálló tömeg: 7031kg Max. vontatási sebesség: 241 km/h