Bejelentés


Repülős lexikon


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Az amerikaiaknak volt a második világháború alatt ba legfejletteb a repülőgépparkja. Néhány, a második világháborúban használt gépet a későbbi, koreai háborúban is használtak. Ilyenek például a P -51, Vought F4U Corsair vadászgépek. A bombázók közül sokat használtak személyszállító, felderítő vagy légi utántöltő célra. Seversky P-35 Amikor a P-35-öst, az USA első tisztafém építésű vadászgépét 1938-ban elkészítették, kiderült, hogy repülési teljesítményei nem kielégítőek. Gyengén volt fölfegyverezve, nem viselte el a kisebb sérüléseket sem, és az újabb, szövetséges vadászgépekhez képest nehezen lehetett vezetni. Rövid rendszerbe állása alatt az alapjaiban túlhaladott P-35 nagy veszteségeket szenvedett a Fülöp-szigeteknél, ahol a kivezényelt 48 gépből 40-et lelőttek. Ez volt az első és az utolsó, hogy harcoltak a géppel. Hatótávolsága elfogadható lett volna, de ez nem segített lassúságán és gyenge fegyverzetén. Azonban nem csak rossz tulajdonságai voltak a gépnek: a P-35 jó megoldásai közé tartozott a Twin Wasp motor tiszta vonalvezetésű burkolata, karcsú, elliptikus szárnyain kevesebb volt a légellenállás. A gép tervezése nagyban befolyásolta a későbbi vadászgépek fejlődését. Tanultak a hibáiból, továbbfejlesztették az előnyeit. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Pratt&Whitney R-1830-45 Twin Wasp léghűtéses, 14 hengeres csillagmotor (1064 LE) Fegyverzet: 2db 12,7 mm-es és 2db 7,62 mm-es géppuska, valamint max. 158 kg bomba Fesztáv: 10,97 m Hossz: : 8,18 m Magasság: 2,97 m Szárnyfelület: 20,44 m2 Szerkezeti tömeg: 2075 kg Max. felszálló tömeg: 3050 kg Max. sebesség: 499 km/h Csúcsmagasság: 9571 m Hatótáv: 1529 km P 36 A P-36-os érdekessége, hogy a Curtiss gyár mérnökei saját elhatározásból (tehát nem megrendelésre) kezdték el tervezni. Ez volt az USA első korszerű egyfedeles vadászgépe. A prototípus 1935-ben repült először, majd erősebb motorral szerelt változata hadrendbe is került. Sokat szállítottak exportra, és külföldön is gyártották. Kiválóan helytállt a háború első szakaszában: a francia pilóták a Luftwaffe ellen is szépszámú győzelmet könyvelhettek el vele. A RAF által átvett példányok főképpen a burmai hadszíntéren repültek. A háború második szakaszában fokozatosan felváltották a P-40-es család képviselői, melyek ezen típus továbbfejlesztéseként jöttek létre. Legénység: 1 fő Motor: 1 db Pratt & Whitney R-1830-17, 1217 LE Sebesség: 500 km/h (3050 m-en) Súly: 2096 kg (üresen) ; 2726 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10270 m Hatótávolság: 1320 km Fesztávolság: 11,37 m Hossz: 8,69 m Magasság: 2,82 m Fegyverzet: 1 db 12,7 mm-es és 3 db 7,62 mm-es géppuska P 38 A Lockheed cég első katonai repülőgépe, mely rengeteg újítást tartalmazott. 1937-ben kezdték el tervezni, és 1939-ben készült el a prototípusa. Az első néhány kísérlet kudarccal végződött, de mivel a gép nagyon nagy hatótávolságúnak bizonyult, 1941-ben mégis megkezdődhetett a gyártása. Ez a lépés az elért eredmények alapján kockázatos volt, de sikeresnek bizonyult. Bár a Lightninget gyártották a legkisebb számban a világháború alatt (kevesebb mint 10 ezer készült belőle, ebből is kb. ezer volt a fotófelderítő-változat), mégis mindegyik hadszíntéren megfordult, és a Csendes-óceánon több japán gépet semmisített meg, mint bármelyik másik típus. Legénység: 1 fő Motor: 2 db Allison V-1710, 1425 LE Sebesség: 663 km/h (7620 m-en) Súly: 5800 kg (üresen); 9800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.410 m Hatótávolság: 4180 km (póttankokkal) Fesztávolság: 15,85 m Hossz: 11,53 m Magasság: 2,99 m Fegyverzet: 1 db 20 mm-es Hispano M2 (C) gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Colt-Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 230 kg-os, 460 kg-os vagy 725 kg-os bomba, vagy 10 db 12,7 mm-es rakéta P 39 Prototípusa 1939-ben készült el. Ez volt az első vadászgép, amelyet orrfutóval szereltek fel. Szintén érdekes megoldás volt, hogy a motort a pilótafülke alatt és mögött helyezték el, hogy megnövelhessék a gép mozgékonyságát. Az első rendelést a RAF adta fel, 1941-ben le is szállították a gépeket, de az angol pilóták tetszését nem igazán nyerte el a modell. Az amerikaiak viszont kiképzésre, illetve a földközi-tengeri és a távol-keleti hadszíntéren "élesben" is nagy mennyiségben használták. A legyártott 9,5 ezer darabból hihetetlen, de többet majd` 5 ezret a Szovjetunió kapott. Legénység: 1 fő Motor: Allison V-1710-63, 12 hengeres; 1325 LE Sebesség: 615 km/h (3350 m-en) Súly: 2550 kg (üresen); 3545 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.670 m Hatótávolság: 2360 km (ledobható póttankkal) Fesztávolság: 10,37 m Hossz: 9,20 m Magasság: 3,63 m Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska v. 4 db 7,62 mm-es géppuska v. 1 db max. 226 kg-os bomba P 40 A P-40-esek alapját a P-36 Hawk/Mohawk repülőgép képezte, az ebből a modellből átalakított gép 1938 októberében repült először. A Warhawk néven is ismert családnak különböző motor- és sárkányváltozatai voltak, kb. 14 ezer darabot gyártottak belőle. Legnagyobb számban a P-40N változat került ki a frontokra. Összességében elmondható, hogy nem volt a legjobb technikai mutatókkal rendelkező típus, de a robusztus, megbízható repülőgép hasznos szolgálatot tett. Mint alacsony magasságban támadó vadász, ill. földi célpontok ellen küzdő csatarepülőgépet alkalmazták. Az amerikaiak mellett szinte minden szövetséges hatalom alkalmazta, a RAF-nál Tomahawk ill. Kittyhawk néven volt ismert. A Szovjetunióban is nagy számban állt hadrendben. Legénység: 1 fő Motor: 1 db Allison V-1710-99, 1389 LE Sebesség: 560 km/h (4940 m-en) Súly: 2815 kg (üresen); 3780 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.270 m Hatótávolság: 1200 km Fesztávolság: 11,40 m Hossz: 10,16 m Magasság: 3,76 m Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 227 kg bomba P 47 * Az Egyesült Államok az európai hadszíntér eseményeit figyelemmel kísérve már hadbalépése előtt megkezdte egy korszerű vadászgép kifejlesztését. A P-47-esek gyártása 1942 elején kezdődött, 1943-ban álltak hadrendbe. A Thunderboltok nagy és nehéz, félelmetes fegyverzettel ellátott gépek lettek. * Eredetileg a csendes-óceáni hadszíntérre szánták a típust, de Európában is bevetették, mivel nagy hatótávolsága miatt hosszasan tudta kísérni a B-17-es és a B-24-es bombázókat. * A későbbi típusváltozatok egyre korszerűbbek és hatékonyabbak lettek, még a sugárhajtású Me-262-esekkel is sikerrel szálltak szembe.Egyes országokban a Thunderboltok egészen az 50-es évekig hadrendben maradtak Legénység: 1 fő Motor: Pratt & Whitney R-2800-59 Double Wasp,2535 LE Sebesség: 686 km/h (9150 m-en) Súly: 4860 kg (üresen); 7950 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 13.400 m Hatótávolság: 944 km Fesztávolság: 12,42 m Hossz: 11,01 m Magasság: 4,32 m Fegyverzet: 6 v. 8 db 12,7 mm-es Browning géppuska; max. 1175 kg bomba v. rakéta P 51 Az amerikai cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1942-re aztán kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetőjű gép teljes "image"-e. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustang-ot különösen nagy harci hatótávolsága, és az összes német vadászt meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A II. világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (Twin Mustang) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt 1968 és 75 között gyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották. A háborús időszak össztermelése 15.586 db volt. Legénység: 1 fő Motor: Rolls-Royce Packard-Merlin V-1650, 1695 LE Sebesség: 698 km/h (7640 m-en) Súly: 3450 kg (üresen); 5260 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 12.770 m Hatótávolság: 3855 km (póttankokkal) Fesztávolság: 11,28 m Hossz: 9,82 m Magasság: 4,16 m Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 226 kg-os vagy 2 db 454 kg-os bomba, vagy 6 db 12,7 mm-es rakéta P 61 A P-61-es "Fekete özvegy" volt az első olyan amerikai repülőgép, amelyet eredetileg is éjszakai vadásznak terveztek. Prototípusa 1942 májusában repült először. Készült fotófelderítő változatban is. Kezdetben a csendes-óceán térségében alkalmazták, de az év végére Európa légterében is megjelent. Amikor 1944-ben a frontra került a már kiharcolt légifölény miatt nem sok feladata maradt.Ennek ellenére mégis sok légigyőzelmet aratott. Legénység: 3 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-65 Twin Wasp, 2250 LE Sebesség: 589 km/h (6100 m-en) Súly: 10.673 kg (üresen); 16.420 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.090 m Hatótávolság: 4828 km Fesztávolság: 20,14 m Hossz: 15,11 m Magasság: 4,47 m Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú, 4 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 4 db 726 kg-os bomba Bell P-63 Kingcobra A P-63 Kingcobra a Bell P-39 Airacobra továbbfejlesztéseként született, amelyen azonban megtartották az orrkerekes futóművet, a gépágyút az orrban és a motor helyét, amely a pilóta háta mögül, hosszú tengelyátvitellel hajtotta meg a légcsavart. A pilótafülkébe is a korábbi „gépkocsiajtón” keresztül lehetett bejutni. A P-36 azonban nem vehette fel a versenyt a P-51-essel, a Bf 109-essel vagy a Zeróval. Az amerikai légierő 1941 júniusában megrendelte a Kingcobra prototípusát, amelyet további kísérleti példányok követtek. Mivel nem a leghatékonyabb gép volt, ezért hamar gyakorlógépnek kezdték el alkalmazni, majd később alacsonyabb rendű feladatokon vetették be őket. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű:1db Allison V-1710-93 folyadékhűtéses soros motor négyágú légcsavarral (1342 LE) Fegyverzet: 1db 37 mm-es gépágyú, 4db 12,7 mm-es géppuska, 237 kg bomba vagy hat Mighty Mouse rakéta Fesztáv: 11,68 m Hossz: 9,96 m Magasság: 3,84 m Szárnyfelület: 23,04 m2 Szerkezeti tömeg: 2892 kg Max. felszálló tömeg: 4763 kg Max. sebesség: 608 km/h Csúcsmagasság: 13106 m Hatótáv: 724 km Consolidated PB2Y Coronado A híres PBY Catalina hidroplán első repülése után a Consolidated hamarosan nagyobb tengerészeti járőröző hidroplán tervezését kezdte el, nagyobb sebességgel és fegyverterheléssel. Így született az XPB2Y-1, amelyet az XPBS-1 jelű versenytársával szemben a US Navy előnyben részesített, és a megkívánt módosítások után PB2Y Coronado néven állított szolgálatba. A típust a II. világháborúban a US Navy vetette be. A gép kettős függőleges vezérsíkot kapott, mivel az eredetileg tervezett egy függőleges vezérsíkú koncepció elégtelennek bizonyult. A kettős lépcsőzésű hajótörzs jó úszó- és felszállótulajdonságokat jelentett a hidroplánnak. A stabilizáló oldalsó úszókat úgy lehetett a szárnyba húzni, hogy azok a szárnyvégen idomdarabokat képeztek. A gépből az US Navy legjelentősebb járőrgépe lehetett volna, de a PBY Catalina előnyt élvezett a gyártásnál, így a Coronado-ból mindössze 226 példány épült. A legtöbb példányt Japán kapitulációja előtt már kiselejtezték. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 4db Pratt&Whitney R-1830-88 Twin Wasp csillagmotor (1217 LE) Fegyverzet:2-2db 12,7 mm-es géppuska az orrban, a háton és a farokban lévő toronyban, 1-1db 12,7 mm-es géppuska a törzs középső részének két oldalán és max. 5443 kg bomba, mélységi vízibomba, torpedó a bombaterekben Fesztáv: 35,05 m Hossz: : 24,16 m Magasság: 8,38 m Szárnyfelület: 165,36 m2 Szerkezeti tömeg: 18568 kg Max. felszálló tömeg: 30844 kg Max. sebesség: 359 km/h Csúcsmagasság: 6250 m Hatótáv: 3814 km Curtiss SBC Helldiver A második Curtiss típus, az SBC a Helldiver nevet kapta, és a legkevésbé volt sikeres. Eredetileg egyfedelű, parazolszárnyas gépnek tervezték, de a fejlesztés során többször is megváltoztatták felhasználási célját és formáját, amíg végül repülőgép-hordozóról bevetett őrjáratozó/bombázógép lett belőle. A Helldivereket exportálták Franciaországba és Nagy-Britanniába is, de csak az US Navy kötelékében került sor harci bevetésére. A Grumman F2F-hez és F3F-hez hasonlóan a főfutók a félhéj szerkezetű törzs első részébe voltak behúzhatóak. A repülőgép-hordozókról való üzemeltetéshez megvolt a farokban az elfogóhorog is. A pilóta kezelte a kabin elé helyezett célzókészülékkel az előretüzelő 7,62 mm-es géppuskát. A kabin végébe egy második, forgatható állványon lévő géppuska is beépíthető volt. A nagy kabinüvegezés védte a legénység mindkét tagját. Az előretolt felső szárny korlátozta apilóta kilátását felfelé és előre. A gépeket hamar iskolagépként rendszeresítették, és kivonták őket a frontszolgálat alól. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Wright R-1820-34 Cyclone 9 csillagmotor (963 LE) Fegyverzet:1db előretüzelő 7,62 mm-es géppuska, 1db 7,62 mm-es forgatható géppuska a kabin hátsó részében, max. 454 kg bomba Fesztáv: 10,36 m Hossz: : 8,64 m Magasság: 3,84 m Szárnyfelület: 29,45 m2 Szerkezeti tömeg: 2196 kg Max. felszálló tömeg: 3462 kg Max. sebesség: 381 km/h Csúcsmagasság: 8320 m Hatótáv: 950 km (egy 227 kg-os bombával) Curtiss SOC Seagull A II. világháború éveiben a Curtiss SOC Seagull volt az US Navy vezető megfigyelőgépe. A nyílt tengerek harckocsijának továbbra is a csatahajók számítottak, a Seagull pedig ezeknek a hajóknak és cirkálóknak volt a „szeme és füle”. A pilótának és a megfigyelőnek kellett felderítenie a célt és irányítania a hatalmas hadihajók tüzérségét. A Seagull már a háború kitörésekor elavultnak számított, mégis 1945-ig rendszerben állt. A SOC szokásos, kétfedelű gép lévén, nagyon fordulékony volt, és futóművekkel felszerelve még sok, régebbi egyfedelűgépet is legyőzött fordulóharcban. A gép szokásos legénysége pilótából és megfigyelőből állt. Önvédelemből mindegyikük egy-egy 7,62 mm-es géppuskát kezelt. A fel- és leszálláskor biztonsági okokból gyakran nyitva hagyták a kabintetőt. A gép szerkezete hegesztett acélcsővázas törzsből, alumíniumötvözetből készült vászonburkolatú farokból és szárnyakból állt. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Pratt&Whitney 1340-22 Wasp csillagmotor (608 LE) Fegyverzet: 2db 7,62 mm-es géppuska, felfüggesztési pont 2db 147 kg-os bombának Fesztáv: 10,97 m Hossz: : 9,47 m Magasság: 4,44 m Szárnyfelület: 31,77 m2 Szerkezeti tömeg: 1648 kg Max. felszálló tömeg: 2492 kg Max. sebesség: 266 km/h Csúcsmagasság: 4540 m Hatótáv: 1086 km Douglas TBD Devastator Ezt az amerikai torpedóvető repülőgépet főleg egy tragikus eseménnyel, a Midway-szigeteknél vívott tengeri ütközettel kapcsolatban szokás emlegetni, ahol pár perc alatt egy egész Devastator-század semmisült meg. A II. világháború előtt a típus még elfogadható harci gépnek számított, ám a frontokon újszerű, gyorsan változó körülmények közé került. A csendes-óceáni körülmények között a Devastator rég elavult. A gépnek háromfős legénysége volt: a pilóta, a rádiós/navigátor/torpedóvető- vagy bombázótiszt és a faroklövész. Eredetileg a szárnyba beépített szükségúszótalpakkal akarták elérni, vízreszállás esetén a legénység biztonságosan elhagyhassa a gépet. A háborúban azonban az úszótalpakat leszerelték, hogy a vízre kényszerleszállt TBD és vele a korszerű Norden-bombacélzó készülék is biztosan elsüllyedjen és ne kerülhessen az ellenség kezébe. A gép agyondicsért szárnyhidraulikája olyan gyenge volt, hogy erős oldalszélben a szárnyat csak a földi személyzet segítségével manuálisan lehetett felhajtani. A típust harcból való kivonása után összekötő- és iskolagépként használták. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Pratt&Whitney R-1830-64 Twin Wasp csillagmotor (913 LE) Fegyverzet: 1db előretüzelő 7,62 mm-es géppuska és 1db 7,62 mm-es forgatható géppuska, valamint 1db 454 kg-os torpedó vagy 680 kg-nyi bomba Fesztáv: 15,24 m Hossz: : 10,67 m Magasság: 4,60 m Szárnyfelület: 39,20 m2 Szerkezeti tömeg: 2804 kg Max. felszálló tömeg: 4624 kg Max. sebesség: 332 km/h Csúcsmagasság: 6005 m Hatótáv: 1152 km Grumman J2F Duck A korai Grumann gépek közé egész sor kétfedelű amfíbia (kerekekkel és úszótalppal egyaránt rendelkező repülőgép) tartozott, amelyeket az US Navy a harmincas évek közepén próbált ki és alkalmazott többfeladatú fedélzeti gépként. A Duck első pillantásra nehézkesnek tűnt, de nagyon jó repülési tulajdonságokat mutatott. A Grumannál és a Columbiánál épített Duck JF és J2F gépek a II. világháborúban a Csendes-óceánon és más területeken vívott harcokban bizonyítottak. Az US Navy Duckjai két -három fős személyzettel repültek, ez a pilótából, a megfigyelőből és –szükség szerint- rádiósból állt. A kabin hátsó részébe egy géppuskát építhettek be, de ez ritkán esett meg. A gép szállítógépként szolgált az haditengerészetnél, és a repülőgép-hordozókra való leszállás esetére leszállóhoroggal is ellátták. A gép törzsében két utas vagy –az ülések kiszerelése után, sebesültszállításra átalakítva- egy hordágy számára volt hely. A gépből néhány példány még ma is repül. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Wright R-1820-54 Cyclone 9 kilenchengeres csillagmotor (1065 LE) Fegyverzet: általában fegyvertelen, de beszerelhető volt 1db 7,62 mm-es géppuska a hátsó kabinrészbe, és 294 kg bombát vihetett magával Fesztáv: 11,89 m Hossz: : 10,36 m Magasság: 3,76 m Szárnyfelület: 38,00 m2 Szerkezeti tömeg: 2470 kg Max. felszálló tömeg: 3307 kg Max. sebesség: 306 km/h Csúcsmagasság: 8140 m Hatótáv: 1370 km Brewster F2A Buffalo Az F2A az Egyesült Államok haditengerészetének első monoplán vadászrepülője volt. A haditengerészet megrendelése alapján tervezték, a speciális követelmények figyelembevételével. Az 51 megrendelt gépből azonban csak 11 állt szolgálatba, a többit Finnországnak szállították. A további szerződések és fejlesztések eredményeképp az Egyesült Államok haditengerészete hamarosan megkapta az újabb, F2A-2 gépet, majd ezt követően a sokkal komolyabb fegyverzetű F2A-3-at. Az amerikai tengerészgyalogságának egységei is a Buffalót használták az első midway-i csata során> ekkor a 19 gépből 13 megsemmisült. A gépekből Anglia is rendelt; a brit királyi légierőnél nevezték el az F2A-t Buffalónak. Az európai harcokban neki nem vált be, viszont a távol-keleti harcokban nagyságrendekkel jobbnak bizonyultak a japán gépeknél. A Buffalo Finnországban vált be igazán, amikor az orosz-finn különháborúban, 1941 közepétől 1944 szeptemberéig sikeresen állta a szovjet erők rohamait. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Wright R-1820-40 Cyclone csillagmotor (1200 LE) Fegyverzet: 4db rögzített előretüzelő 12,7 mm-es géppuska Fesztáv: 10,67 m Hossz: : 8,03 m Magasság: 3,68 m Szárnyfelület: 19,41 m2 Szerkezeti tömeg: 2146 kg Max. felszálló tömeg: 3247 kg Max. sebesség: 517 km/h Csúcsmagasság: 10120 m Hatótáv: 1553 km Wildcat F4F A Wildcat első prototípusa még kétfedelű modell volt, de 1936-ban egyszárnyú vadászgéppé alakították át. Az első szállítmányok Angliába kerültek, ahol Martlet néven rendszeresítették, de hamarosan megjelentek az Egyesült Államok légierejénél is. A háború kezdeti szakaszában az USA általánosan használt vadászgépe. Később is szolgálatban maradt, de ekkor már nem igazán számított korszerűnek, mégis légigyőzelmek sora fűződött a nevéhez, emellett földi és tengeri célok ellen, valamint konvojok kíséretére is alkalmazták. 1943 januárjától a Hellcatok váltották fel. Legénység: 1 fő Motor: Pratt & Whitney R-1830, 1200 LE Sebesség: 525 km/h (6400 m-en) Súly: 2612 kg (üresen); 3360 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11300 m Hatótávolság: 1240 km Fesztávolság: 11,58 m Hossz: 8,79 m Magasság: 3,63 m Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 2 db 45 kg-os bomba Hellcat F6F A Wildcat megnövelt méretű és teljesítményű, erősebb motorú változataként jelent meg a Hellcat típus. A csapatokhoz 1943-ban került ki, és szinte azonnal elkezdődött látványos sikersorozata. Európában és a Távol-Keleten is alkalmazták, de leghatásosabban a japánok ellen vetették be a csendes-óceánon. Az amerikaiak légi győzelmeinek háromnegyedét ez a típus érte el (mármint a tengeren), minimális veszteségek árán. Rengeteg F6F-et gyártottak, a változatok nem sokban tértek el, a későbbi verziók már nemcsak vadászként, hanem vadászbombázóként is sikeresek voltak. Legénység: 1 fő Motor: 1 db Pratt & Whitney R-2800-10W Double Wasp 2028 LE Sebesség: 611 km/h (7130 m-en) Súly: 4273 kg (üresen); 6464 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11185 m Hatótávolság: 1520 km Fesztávolság: 13,06 m Hossz: 10,24 m Magasság: 3,99 m Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning géppuska, vagy 2 db 20 mm-es gépágyú és 2 db 12,7 mm-es géppuska; 6 rakéta vagy 907 kg bomba Vought OS2U Kingfisher A szövetséges pilóták százai köszönhetik életüket a ought OS2U-k személyzetének, akik a II. világháborúban számtalan mentési feladatot hajtottak végre. A víz felett lelőtt pilóták megkönnyebbültek, ha a Kingfisher megjelent az égen. Úszótalpas vagy kerekes változata tengeralattjáró-vadász és felderítő repülőgépként fontos feladatokat látott el a szövetséges csapatoknál, tengeri mentő mivoltában pedig örökre halhatatlan maradt. 1500-nál több Kingfishert gyártottak, az utolsó gép 1942-ben hagyta el a gyárat. Az OS2U személyzete pilótából és rádiós lövészből állt. A kabinból a személyzetnek kiváló, körkörös látótere volt. Habár a Kingfisher kissé alulmotorizált volt, nagyon stabilnak és abszolút megbízhatónak bizonyult. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Pratt&Whitney R-985-AN-2 csillagmotor(475 LE) Fegyverzet: 2db 7,62 mm-es géppuska( egy mereven előre tüzelő, egy mozgatható a pilótafülke hátsó részében) és két 147 kg-os bomba a szárny alatt Fesztáv: 10,95 m Hossz: : 10,31 m Magasság: 4,61 m Szárnyfelület: 24,34m2 Szerkezeti tömeg: 1870 kg Max. felszálló tömeg: 2722 kg Max. sebesség: 264 km/h Csúcsmagasság: 3960 m Hatótáv: 1296 km Vought SB2U Vindicator A Vought SB2U Vindicator 1935-ben készült el, abban az időben, amikor a US Navy még szívesebben használt kétfedelű repülőgépeket. Ez a típus lett az első egyfedelű felderítő-bombázógépük. A kétüléses, tisztán fém építésű gép a harmincas években igen korszerűnek számított, ám a második világháború kitörésekor már nem vehette fel a versenyt osztályának más típusaival. Ezért harci feladatokra csak ritkán vetették be. A Midway-szigeteki ütközet volt a ritka alkalmak egyike, amikor a Vindicatort bevetették. A gép angol változatának, a Chesapeake-nek négy merev előre tüzelő géppuskája volt a szárnyban, és egy forgatható géppuskája a pilótafülke hátuljában. Az amerikai SB2U-ba egy előre- és egy hátratüzelő 12,7 mm-es géppuskát építettek. A Vindicator futóműve hátrafelé, 90 fokkal elfordulva húzódott be a szárnyban lévő futóaknába. Amikor a középső törzstartón függő bombát le akarták dobni, egy „trapéz”-zal húzták le, nehogy a bomba belerepüljön a saját légcsavarba. A gépnek hosszú felszállópályára volt szüksége, ezért nagyon nagy gyakorlat kellet a repülőgép-hordozóról való felszálláshoz. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Pratt&Whitney R-1535-02 Twin Wasp Junior csillagmotor (836 LE) Fegyverzet: 2db 12,7 mm-es géppuska és 454 kg bomba Fesztáv: 12,80 m Hossz: : 10,36 m Magasság: 3,12 m Szárnyfelület: 28,33 m2 Szerkezeti tömeg: 2556 kg Max. felszálló tömeg: 4273 kg Max. sebesség: 391 km/h Csúcsmagasság: 7195 m Hatótáv: 1802 km Vought Corsair Érdekes módon a II. világháború legnagyobb méretű vadászgépe éppen a hellyel mindig is szűkölködő haditengerészet legjobban bevált típusa lett. Bár a prototípus már 1940 nyarára készen állt, a tengerészet mégis csak 1942-ben tudta szolgálatba állítani a jellegzetesen egyszínű, tengerkék gépet. A nyomasztó japán Zero-fölény miatt már igen sürgető volt. Az alacsony támadásban is kiváló gépet a japánok méltán nevezték el "Süvítő halál"-nak, fő sikereit mégis vadász feladatkörben aratta. A japán kapituláció napjáig több, mint 2000 japán ellenséges gép lelövését igazolták a Corsair-ek. A Hellcat vadászokkal együtt az F4U Corsair a háború végéig biztosította a Csendes-óceán térségében a légi fölényt, de utolsó változatai még Koreában is sikerrel szerepeltek. 1952 karácsonyáig összesen 12.681 gép gördült le a gyártósorról és ebből több, mint 10.000 darab a világháborúban is küzdött. (Tehát csak minden ötödik pilóta lőtt le egy japán gépet) Legénység: 1 fo Motor: Pratt & Whitney R-2800-8W, 2250 LE Sebesség: 668 km/h (6090 m-en) Súly: 3944 kg (üresen); 5032 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 11.280 m Hatótávolság: 2510 km (2 póttankkal) Fesztávolság: 12,49 m Hossz: 10,17 m Magasság: 4,57 m Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 545 kg-os bomba, vagy 8 db 12,7 mm-es rakéta Douglas SBD Dauntless 1939-ben rendelte meg az első sorozatot az amerikai haditengerészet ebből a bombázó és felderítő repülőgépből. Nem volt igazán kiemelkedő tulajdonsága, sőt, az USA háborúba lépésekor már tulajdonképpen elavultnak volt mondható, ráadásul kimondottan nehéz volt vezetni. Paradox módon mégis a második világháború egyik leghíresebb típusa. SBD-k voltak ugyanis azok a zuhanóbombázók, melyek koordinálatlan, minden szabályzatnak és előírásnak ellentmondó támadásukkal néhány perc alatt lángoló ronccsá változtatták a japán flotta 3 anyahajóját Midway mellett. Az is tény, hogy az anyahajók védelmét ellátó típusok közül az SBD-k veszteségi mutatója volt a legjobb. Torpedóval szerelt változatát sikerrel használták tengeralattjárók ellen. Gyártását 1944 nyarán fejezték be. A hadsereg a Stuka sikereiből tanulva több zuhanóbombázóval is kísérletezett, végül az SBD-k mellett döntött. Az A-24 néven rendszeresített modellt végül inkább kiképzésre és felderítésre használták. A szabad francia légierő Délnyugat-Franciaország térségében vetette be. Legénység: 2 fő Motor: 1 db 9 hengeres Wright R-1820-60 Cyclone, 1200 LE Sebesség: 403 km/h (4210 m-en) Súly: 2965 kg (üresen); 4318 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7680 m Hatótávolság: 2519 km (max.) Fesztávolság: 12,66 m Hossz: 10,09 m Magasság: 4,14 m Fegyverzet: 2 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es géppuska, max. 1021 kg bomba Helldiver Tervezése 1939-ben kezdődött, prototípusa 1940-ben készült el, de balesetet szenvedett. A későbbiek során a tervet állandóan változtatták, majdnem 900 nagyobb módosítást eszközöltek. Szériagyártása 1942-ben indult meg, első bevetésére a következő évben került sor. A nehezen meginduló gyártás miatt viszonylag kevés készült belőle, de a típust a szakértők hamarosan "a világ legjobb zuhanóbombázója"-ként kezdték el emlegetni. Főként a haditengerészet alkalmazta, a csendes-óceáni hadszíntéren a Dauntlesseket váltották fel vele. Az USAAF (a szárazföldi légierő) is rendelt belőle, ott a SB2C-1 változatot A-25A típusjelzéssel állították hadrendbe, és alacsony támadásokra használták. Legénység: 2 fő Motor: Wright R-2600-20 Cyclone; 2200 LE Sebesség: 473 km/h (5100 m-en) Súly: 4720 kg (üresen); 6380 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 8930 m Hatótávolság: 3080 km Fesztávolság: 15,18 m Hossz: 11,18 m Magasság: 4,01 m Fegyverzet: 2 db 20 mm-es gépágyú; 1 db 12,7 mm-es Browning géppuska; max. 454 kg bomba v. torpedó Avenger Az Avenger prototípusa 1941-ben repült először. Első harci bevetésére a midway-i csatában került sor. Kiváló torpedóvető repülőgépnek bizonyult, főként anyahajókon szolgált. A Grumman gyár (TBD jelzéssel) és a GM (TBF) is gyártotta, sokat adtak át belőle a briteknek, akik bombázóként, aknaszóróként is használták, sőt, Németországban csatarepülőként is bevetették. Különböző változatai a háború után is hadrendben maradtak. Legénység: 3 fő Motor: 1 db Wright R-2600-8 Double Cyclone, 1850 LE Sebesség: 434 km/h (3360 m-en) Súly: 4580 kg (üresen); 6200 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7005 m Hatótávolság: 3090 km Fesztávolság: 16,50 m Hossz: 12,20 m Magasság: 5,00 m Fegyverzet: 3 db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es Browning géppuska, max. 908 kg bomba vagy 1 db torpedó vagy 8 db rakéta Beechcraft 18 A Beechcraft 18 üzleti gép katonai változata a II. világháborúban az amerikai légierőnél számos feladatot látott el. 1939-1945 között a US Air Force, a US Navy és a US Marine Corps részére összesen5500 példányt gyártottak. Főleg szállító- és lövészkiképző gépként szolgáltak, de sokfajta különleges változat is készült, így a légimentő vagy a fotófelderítő repülőgép. Az első repülése 1937-ben volt. Utasterében kilenc utas fért el, de a katonai változatot a két pilótán kívül három személyre tervezték. A súlycsökkentés és a szerkezet ellenállóképességének javítására a törzs középső része kiváló minőségű krómacélból hegesztett rácsszerkezet volt. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 2db Pratt &Whitney Wasp Junior R-985-40 léghűtéses csillagmotor (457 LE) Fegyverzet: a szállító változat fegyver nélkül repült, de a lövészkiképző változatban egy beépített fegyverállásban 1db géppuska helyezkedett el Fesztáv: 14,53 m Hossz: 10,44 m Magasság: 2,84 m Szárnyfelület: 32,42 m2 Szerkezeti tömeg: 2495 kg Max. felszálló tömeg: 3560 kg Max. sebesség: 346 km/h Csúcsmagasság: 6096 m Hatótáv: 1125 km Cessna T-50 Bobcat A Cessna könnyű, kétmotoros, „Bambuszbombázó” becenevű T-50 gépe a II. világháború idején kiképző és többfeladatú szállító repülőgépnek készült. A gyári jelzése T-50 Bobcat volt, az US Army Air Corps (USAAC) kötelékében Trainer AT-17 és Transporter UC-78 néven repült. Kanadában Model Crane-nek hívták. A pilóták ezreit képezték ki ezen a gépen a háború során. A repülőgép kabinjában négy, más források szerint öt utas fért el, akik helyére terhet is rakhattak. A Bobcat szögletes törzse hegesztett, merevített acélcső vázból állt, amelyet vászonnal bevont fával borítottak. Repülés közben a gép főfutóifélig kilógtak a gondoláiból. Néhány kanadai gépet sítalpakra szereltek át. A gép erős volt és jól bizonyított a kemény kanadai télben és a Csendes.óceán déli, forró vidékein is. Hibája alig akadt, néhány pilóta egyenesen úgy gondolta,hogy csak a tűz fogna ki rajta.. A típus nagyszerűen teljesítette feladatát.. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 2db Jacobs R-775-9 csillagmotor (228 LE) Fesztáv: 12,78 m Hossz: : 9,98 m Magasság: 3,02 m Szárnyfelület: 27,41 m2 Szerkezeti tömeg: 1588kg Max. felszálló tömeg: 2585 kg Max. sebesség: 314 km/h Csúcsmagasság: 6705 m Hatótáv: 1207 km DOUGLAS A-26 INVADER (US) TECHNIKAI ADATOK (A-26B) Legénység: 3 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-27, 2027 LE Sebesség: 570 km/h (4570 m-en) Fegyverzet: max. 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 2722 kg bomba Súly: 10.147 kg (üresen); 19.187 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6735 m Hatótávolság: 2900 km Fesztávolság: 21,34 m Hossz: 15,42 m Magasság: 5,64 m TÖRTÉNETE A gyors A-26-os Invaderek látványos karriert futottak be a második világháború során, és még azután is. A Douglas gyár DB-7 családjának (A-20, Boston, P-70,...) utódaként készült, első repülésére 1942 közepén került sor. Kevés készült belőle, de azok rengeteg bevetést teljesítettek 1944-től. Két- és háromüléses változata is volt, használták többek között közepes magasságú és alacsonybombázóként, felderítőként, éjszakai bombázóként is. Amikor 1948-ban a Maraudereket kivonták a szolgálatból, a típust „átkeresztelték” B-26-osra. Az amerikaiak nagy hasznát vették a koreai és a vietnami háborúban is. Egyedülálló módon még 30 évvel az első bevetés után is az első vonalban szolgált. BOEING B-17 FLYING FORTRESS (US) TECHNIKAI ADATOK (B-17G) Legénység: 10 fő Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE Sebesség: 480 km/h (9150 m-en) Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg bomba Súly: 14850 kg (üresen) ; 25000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10670 m Hatótávolság: 2970 km Fesztávolság: 31,64 m Hossz: 22,26 m Magasság: 5,80 m TÖRTÉNETE Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a „repülő erőd” lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere lett. Az „erőd” elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy (legalábbis elméletben...) egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott. CONSOLIDATED B-24 LIBERATOR (US) TECHNIKAI ADATOK (B-24J) Legénység: 12 fő Motor: 4 db Pratt & Whitney R-1830-65, 1200 LE Sebesség: 408 km/h (9150 m-en) Fegyverzet: 10 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 5800 kg bomba Súly: 17.500 kg (üresen); 26.000 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 9750 m Hatótávolság: 3360 km Fesztávolság: 33,55 m Hossz: 21,16 m Magasság: 5,49 m TÖRTÉNETE Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. A „Libi”-k teljesítették is ezeket az elvárásokat, igaz, nem értek el jobb teljesítményt, mint a korábbi típusok (mint pl. a B-17-es), a pilóták számára nagyobb erőfeszítést igényelt egy-egy pontosabb bevetés, és gyártásuk nagyon drága volt. Mégis, a legnagyobb példányszámban készült repülőgép a B-24-es volt. Ez talán azzal magyarázható, hogy egyrészt forradalmi újításokat tartalmazott (pl. rengeteg elektromos műszere, berendezése volt), másrészt valóban szinte minden feladatot képes volt teljesíteni. Jó eredményeket ért el szárazföldi célok bombázásánál, a tengeralattjárók elleni harcban, és nagy hatótávolsága miatt a Csendes-óceán térségében szállítógépként is alkalmazható volt. Minden fronton harcolt, számos ország légiereje még a háború után is alkalmazta. NORTH AMERICAN B-25 MITCHELL (US) TECHNIKAI ADATOK (B-25J) Legénység: 6 fő Motor: 2 db Wright R-2600-29, 1850 LE Sebesség: 440 km/h (5000 m-en) Fegyverzet: 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 1400 kg bomba Súly: 9580 kg (üresen); 15,800 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7620 m Hatótávolság: 2400 km Fesztávolság: 20,6 m Hossz: 16,1 m Magasság: 4,8 m TÖRTÉNETE A North American cég NA-40-es típusjelű gépét 1938-ban tervezték. Már a prototípus elkészülése után megrendelést kapott a gyár, és 1939-ben már sorozatban állította elő az immár B-25 névre hallgató gépet. A Mitchelleket kategóriája legjobb gépének tartották, rendkívül jó közepes bombázó volt, ezt a majd` 11 ezer darab elkészült repülőgép is igazolja. Ebből jócskán szállítottak a Szovjetuniónak és Kínának is. Többféle feladatot is képes volt ellátni, az alpfunkción kívül fotofelderítésre és tengeralattjárók ellen is alkalmazták, ez utóbbi típust az amerikai haditengerészetnél PBJ-1-nek nevezték. 1941. április 18-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszálló, James Doolittle parancsnok által vezetett Mitchell-kötelék intézte az első amerikai légitámadást Tokió ellen. MARTIN B-26 MARAUDER (US) TECHNIKAI ADATOK (B-26G) Legénység: 7 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R-2800-43 Double Wasp, 1920 LE Sebesség: 455 km/h (1525 m-en) Fegyverzet: 11 db 12,7 mm-es géppuska, 1814 kg bomba Súly: 11.500 kg (üresen); 17.300 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6040 m Hatótávolság: 1770 km Fesztávolság: 21,65 m Hossz: 17,12 m Magasság: 6,20 m TÖRTÉNETE A B-25-össel szinte egyidőben készült B-26-ost szinte még a rajzasztalról megrendelték. Az első modellek 1940-ben készültek el, de az amerikai hadbalépéskor még csak egy egységet szereltek fel velük a csendes-óceáni hadszíntéren. Kezdetben nagyon rossz híre volt, a nagy szárnyterhelés és nagy leszállósebesség miatt a kezdő pilótáknak gondot okozott a kezelése. Fanyar humorral az „Özvegycsináló” nevet adták a típusnak. A Marauderek 1943-ban jelentek meg Európa egén. A jól megerősített, középnehéz bombázó a tapasztalt pilóták keze alatt hamarosan rácáfolt csúfnevére: az amerikai gépek közül a háború során a B-26-os szenvedte el legkisebb veszteségeket. 1948-ig maradt szolgálatban. BOEING B-29 SUPERFORTRESS (US) TECHNIKAI ADATOK Legénység: 10-14 fő Motor: 4 db Wright R-3350-23, 2200 LE Sebesség: 572 km/h (9150 m-en) Fegyverzet: max. 12 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 20 mm-es gépágyú, max. 9070 kg bomba Súly: 33600 kg (üresen); 54500 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10240 m Hatótávolság: 5200 km Fesztávolság: 43,08 m Hossz: 30,20 m Magasság: 8,47 m TÖRTÉNETE Kifejlesztése tkp. 1938-ban vette kezdetét. Egy abban az évben készült tanulmány nagy hatótávolságú, túlnyomásos kabinnal ellátott nehézbombázó-típus szükségességét vetette fel. Prototípusa 1942 elejére készült el, és a következő év közepén már sorozatban gyártották. Első bevetésére 1944-ben került sor, a kezdeti koncepcióval ellentétben már csak a csendes-óceáni hadszíntéren. Egy későbbi változata már csak farokgéppuskával készült, mivel abban az időben a japán vadászgépek már nem jelentettek veszélyt, és megspórolva a fegyverzetet, nagyobb bombaterhet volt képes szállítani. Egy B-29-es, az Enola Gay nevű gép dobta le Hiroshimára az első atombombát. Gyártásuk technikai csúcsteljesítmény volt, így az elkészült közel négyezer darab jelentős számnak mondható. DOUGLAS DB-7 család (Boston / Havoc / A-20 / P-70) (US) TECHNIKAI ADATOK (A-20G) Legénység: 3 fő Motor: 2 db Wright R-2600-23 Double Cyclon, 1622 LE Sebesség: 545 km/h (3780 m-en) Fegyverzet: 4 db 20 mm-es gépágyú és 5 db 12,7 mm-es Browning géppuska, vagy 9 db 12,7 mm-es géppuska, max. 1814 kg bomba Súly: 7708 kg (üresen); 10964 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 7225 m Hatótávolság: 1640 km Fesztávolság: 18,69 m Hossz: 14,63 m Magasság: 5,36 m TÖRTÉNETE A „soknevű” DB-7 család gépei a második világháború sok csataterén megfordultak, és változatos feladatokat láttak el, igen sikeresen. Kifejlesztésük alapja egy polgári célokra szánt repülőgép volt, az első szállítmányok nappali bombázóként Franciaországba érkeztek, de az összeomlás előtt gyakorlatilag nem vetették be őket. A gépek zömét átvették a britek, és később is nagy számban alkalmazták a különböző változatait Boston (vadászbombázó), ill. Havoc (éjszakai vadász) néven. Az amerikaiak A-20 változatából a legfontosabb a G sorozat volt, de a tengerentúlon is bevetettek éjszakai vadász változatot is, P-70 jelzéssel. A kölcsönbérleti szerződés keretében sok került a típusból a Szovjetunióba, de más hadviselő államokba is jelentős számban exportálták. CURTISS C-46 COMMANDO (US) TECHNIKAI ADATOK Legénység: 5 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R2800-51 Double Wasp ; 2000 LE Sebesség: 424 km/h (3970 m-en) Kapacitás: 36-40 utas vagy 33 hordágy + 4 kísérő vagy 4536 kg teher Súly: 13.400 kg (üresen); 25.402 kg (max.) Csúcsmagasság: 7470 m Hatótávolság: 2560 km Fesztávolság: 32,93 m Hossz: 23,26 m Magasság: 6,62 m TÖRTÉNETE Elődje a DC-3 vetélytársának szánt CW-20-as utasszállító repülőgép volt, mely először 1940-ben emelkedett a levegőbe. A 36 személyesre tervezett gép széles utastere tálcán kínálta a lehetőséget a szállítógépnek való átalakításra. A csapatszállítónál (C-46) jóval nagyobb mennyiségben készültek teherszállítók (legnagyobb sorozatai a C-46A és C-46D). A több motor- és légcsavarváltozattal készült típus alkalmas volt könnyűtüzérség, kisebb járművek, lőszer és üzemanyag szállítására. Voltak sebesültszállító változatok is. Főként a csendes-óceáni és a Kína-Burma-India hadszíntéren alkalmazták, Európában csak 1945 áprilisában vetették be. Convair B-32 Dominator A Consolidated (később a Vultee céggel egyesülve Convair néven) elkészítette a B-32 Dominatort arra az estre, ha a Boeing B-29 projektje meghiúsulna. A nagy és erős B-32 1944/45-ben talán a japánok elleni bombatámadásokban is részt vett volna, ha fejlesztése gördülékenyebb lett volna, így azonban a B-29-esnek sikerült érvényesülnie. A Dominator csupán mellékszereplője lett a repülés történetének. 1942-ben emelkedett először a levegőbe. A típusból mindössze 15 került bevetésre kész állapotban, valamennyi az Okinaván állomásozó 386. bombázószázad kötelékébe tartozott. Ehhez jött még negyven, kiképzési célokat szolgáló TB-32. 1945. augusztus 18-án egy B-32 volt az utolsó második világháborúban lelőtt repülőgép. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: 4db Wright R-3350-23 Cyclone csillagmotor (2232 LE) Fegyverzet: 10 db 12,7 mm-es géppuska öt lőállásban, 9072 kg bomba Fesztáv: 41,15 m Hossz: 25,32 m Magasság: 10,06 m Szárnyfelület: 132,10 m2 Szerkezeti tömeg: 27339 kg Max. felszálló tömeg: 50576 kg Max. sebesség: 575 km/h Csúcsmagasság: 10 670 m Hatótáv: 6115 km CONSOLIDATED CATALINA (PBY) (US) TECHNIKAI ADATOK (PBY-5) Legénység: 8 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney Twin Wasp; 1200 LE Sebesség: 286 km/h (2140 m-en) Fegyverzet: 5 db 12,7 mm-es géppuska, max. 2041 kg bomba Súly: 7893 kg (üresen); 15145 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 6585 m Hatótávolság: 3050 km Fesztávolság: 31,70 m Hossz: 19,46 m Magasság: 6,15 m TÖRTÉNETE A jónéhány típusváltozatban gyártott PBY (melynek brit neve, a Catalina később általánosan elterjedt) a második világháború egyik legsokoldalúbban használt repülőgépe volt. Többek között bombázóként, torpedóvetőként, felderítésre, tengeralattjáró-elhárításra is alkalmazták. Egyik kísérleti változata távolsági csúcsot tartott. Minden hadszíntéren szerepelt, több gyárban is előállították, licenszben a Szovjetunióban is készült belőle. DOUGLAS C-47 / C-53 DAKOTA (US) TECHNIKAI ADATOK Legénység: 4 fő Motor: 2 db Pratt & Whitney R-1830-92 Twin Wasp, 1200 LE Sebesség: 368 km/h (2680 m-en) Kapacitás: 4536 kg teher (C-47); 28 katona vagy 14 fekvõbeteg + 3 ápoló (C-53); vontatott vitorlázógép Súly: 7700 kg (üresen); 14.061 kg (maximális terheléssel) Csúcsmagasság: 7315 m Hatótávolság: 2160 km Fesztávolság: 28,90 m Hossz: 19,63 m Magasság: 5,20 m TÖRTÉNETE A RAF-nál használt jelöléssel Dakotának nevezett repülõgép a légi szállítás történetének egyik legsikeresebb modellje. Eredetileg polgári célokra készült, DC-3-as jelzéssel utasszállítónak tervezték. Elõször 1935 végén repült, kísérleti célokra a hadsereg is rendelt belõle, ahol nagy sikert aratott. Szinte azonnal újabb darabokat rendeltek belõle, a háború kitörésekor pedig a polgári életben használt példányokat is lefoglalták, valamint lekötötték a teljes gyártókapacitást. Két fõ változata a teherszállító (C-47 Skytrain) és a csapatszállító / sebesültszállító (C-53 Skytrooper), de vitorlázógépek vontatására vagy mozgó harcálláspontként is bevetetté. Gyártották a Szovjetunióban (Li-2 néven) és Japánban is. (A csendes-óceáni hadszíntéren ez volt az egyetlen típus, mely mindkét harcoló felet szolgálta.) Az amerikai hadsereg alkalmazta Koreában és Vietnamban is, a polgári légitársaságok többségének gépparkjában megtalálható volt, így a MASZOVLET majd a MALÉV is használta. TEXAN (NORTH AMERICAN AT-6 / SNJ / HARVARD) (US) TECHNIKAI ADATOK (AT-6C) Legénység: 2 fő Motor: 1 db Pratt & Whitney R-1340-AN-1 Wasp, 600 LE Sebesség: 273 km/h (1500 m-en) Fegyverzet: 3 db 7,62 mm-es géppuska Súly: 1890 kg (üresen); 2410 kg (harckészen) Csúcsmagasság: n.a. Hatótávolság: 1200 km Fesztávolság: 12,80 m Hossz: 8,85 m Magasság: 3,88 m TÖRTÉNETE Az 1930-as évek végén szolgálatba állt Texan-t még ma is használják kiképzésre, a RAF 1938 és 1955 között alkalmazta Harvard néven. Elsősorban oktatógép volt, több változatban, de fényképes felderítésre és tengeralattjárók elleni harcra is bevetették. Több mint 15 ezer készül ebből a nagyon sokoldalú, megbízható típusból. Aeronca L-3 `Grasshopper` futárgép Miután a USAAC sokáig átalakított kétfedelű harcigépeket használt megfigyelési feladatokra, nagyobb, a célnak megfelelőbb, egyfeladatú repülőgépet akartak. A negyvenes évek elején mégis kétüléses, könnyű polgári gép mellett döntöttek, melynek kismértékű átalakítása előnyösebbnek tűnt. A típus ára és üzemeltetése olcsónak bizonyult, használható volt mind megfigyelési, mind futárfeladatokra. A nem egykönnyen felfedezhető és igen fordulékony kis gép kevésbé volt kitéve a földi légelhárítás okozta sérüléseknek, és rövid fel- és leszállópályát igényelt, így a földi egységek parancsnokainak is hasznos eszköze lett. A USAAC, majd utóda, a USAAF sokat szerzett be a gép különböző altípusaiból; jellemző rájuk a zárt pilótafülke, a mereven beépített futómű és a vállszárnyas kiképzés. Jellegzetes altípus az Aeronca 65. Az L-3-tól az L-3J-ig terjedő altípusokból összesen 1740-et gyártottak. TECHNIKAI ADATOK: Hossz: 6,40 m Magasság: 2,34 m Fesztávolság: 10,67 m Hatótáv: 351 km Személyzet: 2 fő Csúcsmagasság: 2360 m Szerkezeti tömeg: 378 kg Felszálló tömeg: 590 kg Csúcssebesség: 140 km/h Fegyverzet: nincs Hajtómű: egy 65 Le-s (48,5 kW) Continental 0-170-3 típusú, négyhengeres boxermotor Bell P-59 `Airacomet` Az Airacomet volt az első amerikai tervezésű gázturbinás sugárhajtású repülőgép, egyben a szövetségesek első olyan II. világháborús katonai gépe, amelyet eleve gázturbinahajtással terveztek. Az XP-59A első három prototípusa a brit Whittle W.2 hajtómű változataként készült General Electric I-A hajtóművekkel 1942 októberében repült először. A csapatszolgálati kísérleti repülések során azonban kiderült, hogy a típusnak sem a teljesítményei, sem a vezethetősége nem különösebben jó, ezért a US Army úgy döntött, hogy a szériagépek, a P-59A és a P-59B legfeljebb vadásziskolagépeknek jók. A 20 darab P- 59A-t 1944 őszén adták át, J31-GE-5 típusú hajtóművel és meghosszabbított törzzsel. A szolgálatba állított húsz P-59A és harminc P-59B gép függőleges vezérsíkja rövidebb volt a prototípusokénál. A P-59B-nek megemelt fülketeteje és külső kiegészítő üzemanyagtartálya volt. Bár a pilóták szerint öröm volt a géppel repülni, a típust mindig csak másodlagos feladatokra használták. Gyenge teljesítménye a korai Gloster Meteorékéval egyezett meg, és gépágyút sem lehetett a repülőgépbe szerelni. Az Airacometeket a USAAF erre a célra létrehozott egységénél, a 412. vadászosztálynál próbálták ki. TECHNIKAI ADATOK Hossz: 11,62 m Magasság: 3,66 m Fesztávolság: 13,85 m Hatótáv: 837 km Személyzet: 1 fő Csúcsmagasság: 14 079 m Szerkezeti tömeg: 3704 kg Felszálló tömeg: 6214 kg Csúcssebesség: 665 km/ó Fegyverzet: egy 37 mm-es, mereven beépített gépágyú, meg három 0,5 hüvelykes, mereven beépített géppuska az orrban és 907 kg-os bomba- vagy rakétateher a külső megerősített pontokon Hajtómű: 2 db General Electric J31-GE-3 típusú gázturbina Boeing P-26 `Peashooter` A repülőgép története önmagában is érdekes. Amikor az USA belépett a világháborúba, a P-26 vadászgépeket már nem használták a légierő harcoló századainál, mégis ennek a típusnak a pilótái rendelkeztek komoly harci tapasztalatokkal, amit Spanyolországban szereztek. Ráadásul ez volt az első amerikai vadászgép, amely megvívta Amerika első világháborús légiharcát, Pearl-Harbornál. A Modell 248 tervezése 1931 közepén indult. Ezután a Boeing cég 111 repülőgép gyártására kapott megrendelést (Modell 266), melyek az USA Légihadtesténél a P-26A jelölést kapták. Valamivel később a megrendelést 136 gépre bővítették, melyek szerkezetébe kisebb változtatásokat eszközöltek. Az első, sorozatban gyártott P-26A vadászgép 1934. január 10-én gördült ki a gyár szerelőcsarnokából; a 111 gépből álló első sorozat utolsó darabja pedig 1934 júniusának végén adták át a hadseregnek. A gyártást a Boeing Modell 281 sorozat 12 darab, exportra szánt vadászgépe zárta. Ebből egy Spanyolországba került 1935-ben, ahol részt vett a spanyol légierő korszerűsítésére kiírt pályázatban, de nem aratott különösebb sikert. A polgárháború kezdetével az egyetlen példány a köztársaságiak kezébe jutott, és a későbbiek során kizárólag amerikai önkéntes pilóták repültek vele. TECHNIKAI ADATOK: Hossz: 7,19 m Magasság: 3,06 m Fesztávolság: 8,52 m Hatótáv: 579 km Személyzet: 1 fő Csúcsmagasság: 8350 m Szerkezeti tömeg: 997 kg (max. felszálló tömeg: 1520 kg) Csúcssebesség: 377 km/ó 1800 méteren Fegyverzet: két darab 12,7-mm-es géppuska, vagy 1 db 12,7-mm-es és 1 db 7,62-mm-es géppuska; 90 kg bombateher Hajtómű: egy 600 Le-s (440 kW) Pratt Whitney R-1340-7 Wasp csillagmotor Vultee A-31/A35 Vengeance A Vengeance-ot sokan félresikerült típusnak tartják, amelyet nem lett volna szabad nagyobb számban gyártani. Azonban az erős felépítésű, gyors és jó tulajdonságú zuhanóbambázó bevált olyan célokra, mint a japán állások bombázása a burmai és új-guineai őserdőkben. Maga a zuhanóbombázás mint harcászati eljárás túlhaladottá vált a háború alatt. A gép pilótáját 8mm-es páncél védte, amely 1,35 m2-es felületet takart. A lövész egyes altípusokon golyóálló üveg mögött ült. Hosszú repüléseken a pilóta rozsdamentes fémtölcsér segítségével könnyíthetett magán. A szárnyat erős lemezek borították, melyeket U keresztmetszetű hossztartók merevítettek, így sok hely maradt a golyóálló tartályoknak. Az alumíniumötvözetből készült nagy, perforált zuhanóféklapok kitűnő stabilitást biztosítottak zuhanórepülés közben. A törzset három részből készítették, melyeket végszereléskor szegecseltek össze. A leghosszabb rész a pilótafülkét és a bombateret foglalta magába. TECHNIKAI ADATOK Hajtómű: Wright R-2600-13 Cyclone tizennégy hengeres csillagmotor (1723 LE) Fegyverzet: 4db mereven előre tüzelő 7,62 mm-es vagy 12,7 mm-es géppuska a szárnyban, és két mozgatható, hátrafelé beépített 7,62 mm-es géppuska a pilótafülke végében, 2db 227 kg-os bomba a törzsben és egy-egy a szárnyak alatt Fesztáv: 14,63 m Hossz: : 12,11 m Magasság: 4,67 m Szárnyfelület: 30,84 m2 Szerkezeti tömeg: 4672 kg Max. felszálló tömeg: 7439 kg Max. sebesség: 370 km/h Csúcsmagasság: 6800 m Hatótáv: 3701 km Lockheed Hudson A Lockheed Hudson egyike volt annak a kevés harci repülőgépnek, amelyet polgári repülőgépből, a késő harmincas évek Lockheed 14 Super Electrájából fejlesztettek ki. Változatai között volt tengerészeti megfigyelő-, bombázó-, és navigációs kiképzőgép. Egyszerűen kezelhető típusnak mutatkozott. Bár a modern hadviselésben elvárt repülőteljesítményekre már nem volt képes, támogatta a szövetségesek harcát. A brit megrendelésekkel a Lockheed egyike lett a vezető amerikai repülőgépgyártóknak. TECHNIKAI ADATOK: Motor: két 1115 LE-s (820 kW) Wright GR-1820-G-102-A csillagmotor Max. sebesség: 396 km/h Csúcsmagasság: 7620 m Hatótáv: 3154 km Max. felszálló tömeg: 7938 kg Fegyverzet: két-két előretüzelő 7,62 mm-es géppuska az orrban és a hátsó toronyban, 635 kg-nyi bomba vagy vízibomba a belső bombaszekrényben Fesztáv: 19,96 m Hossz: 13,51 m Magasság: 3,61 m Szárnyfelület: 51,19 m2 Lockheed PV-1 Ventura & PV-2 Harpoon A RAF Venturáinak könnyűbombázógépként való első bevetései nem hoztak sikert, de a tengeri felderítések alkalmával értékes szolgálatokat tettek. Az US Navy PV-1 jelzéssel vette át a típust és a csendes-óceáni bevetéseken használta. Amikor 1942 elején a haditengerészet megbízást kapott a tengeralattjárók elleni harcra, nem kevesebb, mint 1600 PV-1-est rendeltek meg. A hasznos teherbírás megnövelésére tett jelentős változások után a gépet PV-2 Harpoonnak hívták. A háború után feleslegessé vált gépeket különböző légierők vették át. TECHNIKAI ADATOK: Motor: két 2028 LE-s (1491 kW) Pratt&Whitney R-2800-31 Double Wasp csillagmotor Max. sebesség: 518 km/h Csúcsmagasság: 8015 m Hatótáv: 2670 km Max. felszálló tömeg: 15422 kg Fegyverzet: két-két 12,7 mm-es géppuska az orrban és a törzsön és két 7,62 mm-es a törzs alsó részébe építve, hat 227 kg-os bomba vagy egy torpedó a bombatérben és maximum két 454 kg-os bomba a szárny alá függesztve Fesztáv: 19,96 m Hossz: 15,77 m Magasság: 3,63 m Szárnyfelület: 63,73 m2 Martin 167 Maryland/187 Baltimore A Glenn L. Martin Company a harmincas évek végén készítette el a Marylandet az US Army számára (végül Franciaország lett a vevő) és a Baltimore-t a Royal Air Force számára. Mindkét típus könnyű, kétmotoros bombázógép volt korlátozott bombateherrel, védőfegyverekkel és teljesítménnyel. Ez utóbbiak a korabeli repülőgépekkel szemben nagyon elmaradtak. A RAF által először megrendelt 400 Baltimore közül mindegyiket Egyiptomba vezényelték 1942-ben a szövetségesek támogatására Rommel ellen. A gépek kitűntek az El Alamein-i csatában. TECHNIKAI ADATOK: Motor: két 1682 LE-s (1238 kW) Wright R-2600-19 Cyclone 14 csillagmotor Max. sebesség: 491 km/h Csúcsmagasság: 7100 m Hatótáv: 1741 km Max. felszálló tömeg: 10251 kg Fegyverzet: négy 7,7 mm-es géppuska a szárnyakban, két vagy négy ugyanilyen fegyver a hasban és a kialakított helyek további négy hátrafelé tüzelő 7,62 mm-es védőgéppuka beépítésére, valamint 907 kg bomba Fesztáv: 18,69 m Hossz: 14,78 m Magasság: 5,41 m Szárnyfelület: 50,03 m2 Martin PBM Mariner A nagyszerű Martin PBM Marinert kéiféle kivitelben gyártották, hidroplánként és amfíbiaként. A II. világháborúban osztálya legjelentősebb haditengerészeti repülőgépe volt. A típus legjellegzetesebb ismertetőjele a két magasra helyezett motor és a tört sirályszárny volt. Az egyetlen hasonlónak mondható hidroplán/amfíbia típust, a Consolidated PBY Catalinát váltották fel a robosztus Marinerrel, amelyet akkoriban minden hadszíntéren bevetettek. Még az ötvenes években is sok országban repült. TECHNIKAI ADATOK: Motor: két 1927 LE-s (1417 kW) teljesítményű Wright R-2600-22 Cyclone csillagmotor Max. sebesség: 340 km/h Csúcsmagasság: 6035 m Hatótáv: 1165 km Max. felszálló tömeg: 26308 kg Fegyverzet: nyolc 12,7 mm-es géppuska az orr- és a törzs tetején lévő lőtornyokban, valamint az oldalsó és hátsó lőállásokban és max. 3630 kg bomba, vízibomba vagy torpedó Fesztáv: 35,97 m Hossz: 24,33 m Magasság: 8,38 m Szárnyfelület: 130,80 m2 Naval Aircraft Factory N3N Canary A Canary vagy „Yellow Peril” (Sárga Veszedelem) nevű, alig ismert alapfokú iskolagépet a US Navy saját gyára a Naval Aircraft Factory (NAF) készítette a harmincas években alkalmazott Consolidated NY-2 és NY-3 leváltására. Akkortájt a US Navy repülőgépigénye tíz százalékának kielégítését várta a NAF-tól, hogy kézben tarthassa a repülőgépek szállítását. A philadelphia-i NAF üzem kb. ezer N3N-et gyártott, amelyeket a II. világháború alatt használtak. Az N3N szokványos kétfedelű iskolagép volt, bár nem olyan híres, mint az USAAF által használt NS-1 Stearman. 1945 után feleslegessé vált, és nagy részüket polgári üzemeltetőknek adták át. TECHNIKAI ADATOK: Motor: egy 238 LE-s (175 kW) Wight R-760-2 Whirleind 7 csillagmotor Max. sebesség: 203 km/h Csúcsmagasság: 4635 m Hatótáv: 756 km Max. felszálló tömeg: 1266 kg Fegyverzet: nincs Fesztáv: 10,36 m Hossz: 7,77 m Magasság: 3,30 m Szárnyfelület: 28,33 m2 Piper L-4 Grasshopper A Piper L-4 Grasshopper különösen a földi csapatok körében szerzett tekintélyt magának. Erre a gyors és megbízható tűzvető/tűzhelyesbítő repülőgépre a tüzérségnek volt szüksége. Az L-4 Grasshopper az ellenséges csapatok előtt 100-200 m-re elrepülve gránáttüzet tudott rájuk irányítani. A tüzérségi megfigyelés csak egyike volt annak a sok katonai feladatnak, amit a híres Grasshopperre osztottak. A repülőgép minőségének bizonyítéka, hogy még ma is számos L-4-et találunk repülőképes állapotban. TECHNIKAI ADATOK: Motor: egy 65 LE-s (46 kW) Continental O-170-3 négyhengeres boxermotor Max. sebesség: 148 km/h Csúcsmagasság: 2835 m Hatótáv: 416 km Max. felszálló tömeg: 533 kg Fegyverzet: nincs Fesztáv: 10,73 m Hossz: 6,78 m Magasság: 2,03 m Szárnyfelület: 16,54 m2 Grumman F8F Bearcat A Bearcat volt az 1931 óta tartó Grumman FF géppel indult sorozat utolsó anyahajó-fedélzeti vadászrepülője. A valaha épített leggyorsabb dugattyús motorú vadászrepülőgépek közé tartozott. 1945 májusában elsőként az Egyesült Államok haditengerészetének VF-19-es repülőszázadát szerelték fel Bearcatekkel, de a gép túlságosan későn érkezett ahhoz, hogy tevékenyen részt vegyen a második világháborúban. A gyártásukat minden esetre 1949 májusáig folytatták, és a haditengerészet 24 repülőszázadát szerelték fel velük. A haditengerészet 1952-ben vonta ki az első vonalbeli szolgálatból a gépeket. TECHNIKAI ADATOK: Motor: egy 2100 LE-s Pratt&Whitney R-2800-34W Double Wasp tizennyolc hengeres csillagmotor Max. sebesség: 677 km/h Csúcsmagasság: 11795 m Hatótáv: 1778 km Max. felszálló tömeg: 5873 kg Fegyverzet: négy 20 mm-es gépágyú, szárnyak alatti tartók 454 kg bombának, vagy 4 12,7 cm-es rakétának Fesztáv: 10,92 m Hossz: 8,61 m Magasság: 4,2 m Szárnyfelület: 22,67 m2










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!